Egyesek számára kifogásolható részeket tartalmazhat...
Az, hogy ki vagyok akadva az nem kifejezés!! Úgy volt, hogy nincs másik szoba ahol aludhatok! Erre mit hallok?!? Van egy baszott vendégszoba, ami üzemképes!! A bátyámat ezért még megölöm, a banda maradékával együtt. (Jeremy megmaradhat. Ő nem tett különösebben semmi rosszat. "És kár lenne azokért a kockákért...")
-Jól hallottad. A VEN-DÉG-SZO-BÁ-BAN... - szótagolja, mintha csak valami óvodással társalogna. Most már Ő is a halállistán van...
-Na Ne!
-De de! - Vigyorog a képembe és elkezd felfelé rohanni a lépcsőn. Én persze utána eredek és a lépcső tetején kezdődő, rövid folyosónál majdnem le is előzöm, azonban nem tudom, hogy hova kell menni ezért lelassítok. Ezzel át is veszi a vezetést és mikor be akarna nyitni a folyosó végén lévő szobába, beugrok elé és belépek a helységbe.
Hát ezt nem hiszem el! Egy hatalmas francia ágy van az egész falat elfoglaló ablak elé tolva. Nekem meg a koszos nappaliban kellene aludnom. Hát ha a bátyámat ezek után nem csinálom, ki akkor soha...
Jelenleg az ágy előtt állok,de ez nem tart sokáig. Jeremy amilyen béna, megbotlik a szőnyeg szélében és természetesen belém kapaszkodik. (nem igazán értem a logikáját "Már ha van neki olyanja". Ha Ő nem bírja megtartani saját magát, akkor majd én, aki 2 fejjel alacsonyabb nála, az megfogja. Pff....)
Nos, mivel én sem tudom megakadályozni a gravitációt, az ágyra zuhanunk mind a ketten. És csak, hogy elég sablonos legyen a dolog, természetesen rám esett. Azonban elég szépen össze is fejelünk.
-Bakker de béna vagy! - Röhög Jeremy, de még mindig nem mászik le rólam.
-Én? Te voltál az aki rám esett! - Hőbörgök- Idióta.- Motyogom az orrom alatt, még az arcomat is elfordítom, hogy ne hallja, de ez nem igazán jött össze.
-Minek neveztél? - Kérdezi tettetett komolysággal. - Csak nem idiótának? - Suttogja az ajkaimra.
-Lehet... - Válaszolom vigyorogva - De megér.... - Folytatnám a mondandómat, azonban csókolni való ajkaival lecsap az enyéimre. Vadul, mégis lassan falja a számat én pedig követem minden mozdulatát. Kezeivel mind e közben a derekamat és a csípőmet markolta, de most a felsőm szélével játszik. Beleremegek akárhányszor hozzáér, akár csak futólag is a fedetlen bőrömhöz. Amikor pedig becsúsztatja a pulcsim alá a kezét és a mellem alját súrolja, felnyögök. Erre elmosolyodik és a puha pamut rétegen keresztül ad egy-egy puszit a már így is kemény mellbimbómra.
Basszus. Mellbimbó! Érzem ahogy az idegek egyre érzékenyebbek a mellemben és erre az sem segít rá, hogy Jeremy tökéletes felsőteste hozzám nyomódik, és a szája is vészesen közel van az enyémhez.
-Piszkos kis fantáziád van neked...- Állapítja meg mosolyogva és egy kicsi eltávolodik. Ez valamennyire megnyugtat, azonban a szemkontaktust még mindig tartjuk.
-Miről beszélsz?- Kérdem értetlenkedve. (Nem mintha hazudott volna, de akkor is...)
-Minden az arcodra van írva.- Simítja meg az említett helyet, majd felül és lemászik rólam.- És ha azt nem is érteném: A melled sosem hagy cserben. - Mondja farkas vigyorral az arcán és rám kacsint. "Ó hogy az a...!!!!"
