Burning Up

5. fejezet - Min Ho, Európa, és egy per

 - Ne menj...

Min Ho meglepődve érzékelte a csuklója köré fonódó meleg kezet. Nem tudta, hogy csak az alkohol mondatta a lánnyal a szavakat, vagy valóban így érzett. Hiszen azok után, hogy Tae Pyung nem mondta el neki a távozásának okát, és azt, hogy sajnálja, hogy nem búcsúzott el, nem csodálta volna, ha Ha Ra gyűlölte volna őt. Ahogy azon sem, ha eltaszította volna magától, mikor hosszú évek után először találkoztak. Azonban ő, ahelyett, hogy ezt tette volna, inkább beszélgetett vele, amit így utólag belegondolva furcsának tartott. Hiszen ki lenne ilyen kedves azzal a személlyel, aki fontos volt számára, és egy szó nélkül otthagyta?

Képtelen volt dönteni a maradás és távozás között. A szíve a lány felé húzta, viszont az esze azt súgta, fusson, rohanjon, minél meszebb a parányi, emlékekkel teli kis lakásból. Végül az utóbbit választotta; lefejtette a csuklójáról a lány szorosan tartó ujjait, és hátra sem nézve kirohant a lakásból, le a lépcsőkön, egyenesen az utcára.

******

Ha Ra fájós fejjel kelt korán reggel, és érezte az esti piálás utóhatásait. Nem emlékezett a történtekre, bár úgy érezte, valami fontosat felejtett el. Az alkohol szaga beleivódott a ruhájába, a macskajaja pedig, ahogy félrehúzta a függönyt, felerősödött.

- Francba... - rántotta a szeme elé a kezeit, hogy minél kevesebb fénysugár bombázza az íriszeit.

De várjunk csak... Ha süt a nap, méghozzá ilyen erősen, mégis mennyi lehet az idő? – villant át az agyán a gondolat, majd az ágya mellett fekvő digitális órára kapta a fejét, amely nyolc ötvenet mutatott.

- Francba! – ismételte meg előbbi felkiáltását a lány, majd a gardróbhoz szaladt, ahonnét kivett egy fehér blúzt, egy fekete farmert és egy fehér fehérnemű szettet, majd a fürdőszobába rohant. Mikor kinyitotta az ajtót, a látványra felsikított.

Az odabent álló a hangra a füléhez emelte a kezeit, majd mikor a nő abbahagyta, kivette a szájából a fogkefét, és megszólalt.

- Jó reggelt, Csipkerózsika. Hogy aludtál? – kérdezte, fogkrémes szájával rámosolyogva Ha Rára.

- Mégis mi a jó büdös francot keresel a lakásomon? Pláne póló nélkül, egy szál törülközőben?

„Na, nem mintha nem élvezném a látványt... Úristen! Ha Ra, nehogy már nyálcsorgató tinivé fejlődj vissza két másodperc alatt!" – futott át a nő agyán a gondolat, majd mikor látta, hogy a férfi visszatette a szájába a fogkefét, és újra a fogait kezdte mosni, becsapta az ajtót, és a nappaliba vonulva várt arra, amíg a fürdőszoba szabad nem lesz.

Seperc alatt elfeledkezett a gondról, hogy nagyon is késésben van, vagy hogy még a tegnapi ruhájában üldögél, és csak egyetlen kérdése volt, melyet nem tudott magának megválaszolni. Mégis mi a fenét keres Lee Min Ho félpucéran a fürdőszobámban?

Ahogy újra felrémlett előtte a kidolgozott, izmos felsőtest, arca a vörös egy egészen élénk árnyalatába borult, tekintete pedig lázasan csillogni kezdett.

A fenébe ezzel az emberrel...

Az előző estére még mindig nem emlékezett. A karaoke-bárig még nagyjából tiszta volt a kép, de onnantól csak sötétség. Fogalma sem volt arról, hogy hogyan került haza, és a feje túlságosan is sajgott ahhoz, hogy ezen abban a pillanatban gondolkozni tudjon.

Felkelt a kanapéról, és a konyhába sétált, hogy keressen magának valami gyógyszert a másnapossága ellen.

- Szabad a fürdő, Ha Ra-yah – jelent meg a helyiség ajtajában Min Ho, még mindig egy szál törülközőben. A lány félrenyelte azt a korty vizet, amivel a gyógyszert próbálta lesegíteni a torkán, így köhögni kezdett. Miután sikeresen megoldotta a „krízishelyzetet", villámló tekintettel meredt az igencsak alulöltözött férfira.