- És az éjszakai kimenővel mi van? Az első kettőt megértem. De a harmadikat sehogy sem vagyok képes felfogni... - rázta a fejét a lány úgy, mintha fogalma sem lenne a dologról, noha tisztában volt ennek az okával.
- Hát az... - kezdett volna bele Seung Hyun, azonban nem tudott egy normális érveket felsorakoztató magyarázatot adni. Helyette Ji Yong vette át a szót, aki először is rámosolygott Ha Rára, és csak azután szólalt meg.
- Pedig a válasz egyszerű, Ha Ra-ssi. Fiatalok vagyunk, szeretnénk élvezni az életet - mondta a szőke, mire a többiek helyeselve bólogattak. Az elnök felsóhajtva megmasszírozta az orrnyergét, majd egy darabig csendben maradt. Átgondolta a helyzetet, hogy a fiúk mit akarnak, és kompromisszumot ajánlott.
- Rendben. Mivel mindannyiótoknál fiatalabb vagyok, megértem, hogy bulizni akartok, azonban ti is értsétek meg az én álláspontomat: Amíg ti házon kívül vagytok, addig én nem tudom garantálni a biztonságotokat. És ha valamelyikőtökkel bármi rossz történik, akkor az a cég kárára válhat. Szóval mit szólnátok ahhoz, ha kaptok két külön lakást, egy két és egy háromszobásat, egy tetkó fejenként, de nem lehet semmi kompromittáló, és havi egy éjszakai kimenő. Ennyit tudok ajánlani nektek úgy, hogy ne legyen belőle problémája a vállalatnak. Valamint, ha bármi botrány lesz ezekből, visszaköltöztök a kollégiumba, és a bulik megszűnnek - nézett végig kérdően a srácokon a elnök, a beleegyezésükre várva. Pár pillanatra csend lett a helyiségben, majd egymással egy-egy pillantást váltva egyszerre bólintottak. - Akkor ezt megbeszéltük. Elmehettek.
A fiúk felálltak, meghajoltak, majd szó nélkül kiléptek az iroda ajtaján. Egyedül Ji Yong maradt ott, kíváncsian fürkészve a lány arcát. Ha Ra viszonozta a pillantását, kérdően nézett a vele szemben álló szőke hajú idolra.
- Mit szeretnél? - kérdezte, miközben sóhajtva lehunyta a szemét, ahogy hátradőlt a fekete bőrfotelben. Elképzelni sem tudta, mit akarhat a másik, így csak csendben várta, amíg megszólal.
- Lenne egy kérdésem - mondta komolyan a kérdezett, mire a barna hajú ráemelte a tekintetét és felvonta a szemöldökét, ezzel ösztökélve folytatásra a szőkét. - Ha Ra-ssi, ön valóban fiatalabb nálunk?
A lányt meglepte a kérdés, csodálkozva meredt Ji Yongra, majd felnevetett. Jóízűen, szórakozva, és talán egy kicsit szarkasztikusan is. Hitetlenkedéssel teli íriszeit a vele szemben állóra emelte, majd megszólalt.
- Ez tényleg ilyen fontos? Vagy netán derogál, hogy egy nálad fiatalabb alatt dolgozz? - A gunyoros hangnemre az idol meglepetten figyelt fel. Aztán a lány folytatta. – Igen, fiatalabb vagyok. Júliusban töltöttem a huszonkettőt. Elégedett vagy a válasszal? Esetleg kíváncsi vagy még valamire velem kapcsolatban? – kérdezte meg a lány, majd mikor a szőke megrázta a fejét, ő újra lehunyta a szemét. – Akkor kérlek, menj el.
Mikor az idol elhagyta a szobát, Ha Ra ismét elmerült a gondolataiban.
Nem volt benne biztos, hogy ő valóban idevaló-e. Jól tette vajon, hogy elvállalta a cég vezetését? Bár végülis nemigen volt választása, elvégre nyíltan megfenyegették, hogy ha nem áll a vállalat élére, tönkreteszik azt, amiért egész addigi életében dolgozott.
Megrázta a fejét. El akarta terelni a figyelmét ezekről a kétségbeejtő gondolatokról, így elhatározta, hogy elmegy, körbenéz a stúdiókban. Felkelt a fotelból, majd kilépett az iroda ajtaján. Rámosolygott a titkárnőre, aki az ajtó melletti asztal mögött ült, mire az felállt és meghajolva üdvözölte. Végighaladt a vörös-fekete folyosón, amelyet még mindig bizarrnak talált, majd a liftbe beszállva megnyomta az ötödik emelet gombját. Út közben egyszer sem állt meg a felvonó, így egyedül volt, amikor kiszállt. Mikor kilépett a nyíló ajtók mögül, meglepődve vette észre, ahogy minden szempár rá szegeződik. A dolgozók és idolok egyaránt meghajoltak, majd egyszerre köszöntötték a nőt.
KAMU SEDANG MEMBACA
Burning Up
Fiksi PenggemarKim Ha Ra egy huszonnégy éves étteremtulajdonos, aki élvezi, amit csinál. Szüleitől ugyan hatalmas vagyont örökölt, ő mégsem szeretne abból a pénzből megélni, amit nem tisztességes módon szereztek. Jól elvan az átlagos életével, soha nem vágyott arr...