Burning Up

8. fejezet - Bocsánatkérések és mégsem Európa

A kórház fehér falairól visszaverődő fény bántotta Ha Ra szemeit. A klórszag marta az orrát, és mindemellett semmi kedve nem volt az épületben tartózkodni, bár ennek nem konkrétan a hely volt az oka, inkább a cél, ami miatt idejött.

Nem akart Jin Hoval találkozni. Ó, de még mennyire, hogy nem! Eddig a napig kifejezetten életcéljának tekintette azt, hogy soha többé nem fog beleavatkozni az ügyibe, hogy messzire elkerüli nagybátyját. Amúgy sem volt vele soha jóban...

De akkor végül is miért van itt? Miért ácsorog ebben a fertőtlenítőszagú haláltanyán, kezében egy látogatói űrlappal?

„Kötelességeim vannak, és nem csak a munkából adódóan. Akár akarom, akár nem, ő egy családtagom, aki iránt ilyen esetekben felelősséggel tartozom. A gondok alól pedig nem bújhatok ki, bármennyire is szeretnék."

Ha Ra leadta a papírt a recepción, és elindult felkeresni a tizenkettes V.I.P szobát. A koromfeketére festett ajtó előtt azonban még toporgott egy kicsit, nem volt biztos benne, hogy tényleg be kéne-e mennie. De sok minden függött ettől a látogatástól: Hyun Joong karriere, Cheon Ah félelmeinek megszűntetése, valamint még a saját bátorságának kérdése is.

Mélyet sóhatva tette a kilincsre a kezét, majd lenyomva azt belépett a szobába. Nem vesződött a szoba felmérésével, feleslegesnek érezte, hiszen nem tervezett sok időt ott tölteni és visszatérni sem akart.

Kim Jin Ho az ágyban ülve nézte a kinti világot. Eleinte észre sem vette, hogy unokahúga belépett a szobába, vagy ha mégis, nem tulajdonított neki túl nagy figyelmet.

- Szervusz, bácsikám – szólalt meg halkan a lány, mire a férfi felé fordult. Rámosolygott, úgy köszönt vissza.

- Szia Ha Ra-yah.

Ezután csend állt be kettejük beszélgetésében. A nő kínosan feszengett, láthatóan nem szívesen volt ott. Csak bámulták egymás szemét, majd egyszerre nyitották szólásra a szájukat.

- Én csak...

- Ami a... - kezdtek bele mindketten a mondandójukba, de a másik hangjának hallatára elhallgattak. Ismételten némaság uralkodott el rajtuk, és a beálló csöndet ezúttal Jin Ho kínos nevetése szakította félbe.

- Mondd csak, amit akartál.

Furcsa volt, hogy a lány nagybátyja ennyire vidám és udvarias. Korábban sosem viselkedett így. Ilyen... kedvesen.

- Azért jöttem, mert meg akartam kérdezni, hogy hallottál-e a tényről, hogy Cheon Ah-ssit az SM elnöke kényszerítette Kim Hyun Joong feljelentésére. Valamint hogy tisztában vagy-e a baleseted okával – tette fel a kérdéseit a Y.G jelenlegi elnöknője, miközben szúrósan a másik szemébe meredt.

- Tudtam arról, hogy mit tervez az SM. Már akkor tudtam, amikor megkaptam a hírt, hogy Hyun Joong barátnője terhes. Megmondtam, hogy vetesse el. Lefizettem volna, ha elfogadja. De nem tette, nem gondolt bele a gyerek következményeibe sem, és... - még folytatta volna, ha Ha Ra félbe nem szakítja. Azonban az unokahúgnak már ezek hallatán elege lett, így dühösen felcsattanva rekesztette benne a szót a bácsikájában.

- És mi? Megfenyegetted, hogy ha nem teszi, tönkreteszed az életét? Megtetted ugyanazt, amit az SM elnöke tett? Ugyan már, azt hittem, ennél több eszed van... - A lány hangjában a düh immár gúnnyal keveredve hallatszott.

- Ha Ra-yah... Kérlek, ne most. Igen, megfenyegettem, de már beláttam, mekkora hülyeség volt ilyet tenni. Ha kiengedtek, bocsánatot fogok tőle kérni, és kárpótolni fogom. Nem akarok már veszekedni senkivel, csak leélni egy békés, nyugodt életet, remélhetőleg hosszú és nyugodalmas öregkorral. Ennyit szeretnék... - Hangja a végére fokozatosan halkult, mintha attól tartott volna, hogy unokahúga nem érti meg a vágyait. Azonban a lány teljességgel tisztában volt vele, hogy hogyan értette; ez egy kísérlet volt kettőjük nem éppen nyugodt viszonyának rendezésére. Azonban arra nem tudott rájönni, mi a hirtelen nézőpontváltás oka, így úgy döntött, rákérdez.