Burning Up

2. fejezet - Az első nap

„ - Min Ho oppa... Miért hagytál el? Hová tűntél? – a barna hajú lány hangja gyengének és legyőzöttnek hallatszott, mikor a férfival beszélt. Általános magabiztossága eltűnt, helyét szomorúság és csalódottság vette át. Mikor a másik szemébe nézett, még mindig elgyengültek a lábai, és pillangók repkedtek a gyomrában. Régen szerette őt, ugyanis miután a szülei még fiatalkorában meghaltak (alig töltötte be a tizennégyet, amikor ez megtörtént), Lee Min Ho volt a támasza, aki segítette mindenben.

A kérdéseire nem kapott választ. A férfi csak elmosolyodott, majd megfordult és elsétált. Ha Ra lábai nem mozdultak, nem tudott utána menni, így csak figyelte, ahogy az ekkorra már felnőtt férfi eltűnik a sötétben."

- Oppa! – kiáltott fel a lány, miközben felült az ágyban. Szemei kipattantak, gyorsabban vette a levegőt. – Csak egy álom volt. Csak egy álom... - mondta, miközben rápillantott az ágya mellett álló digitális órára.

„ 2015. Szeptember 17. Ma van tíz éve annak, hogy meghaltak. Egy évtizede már annak, hogy megismertem Őt." – Gondolatban felsóhajtott, miközben eszébe jutottak annak az éjszakának a képei. Nem sírt, egy könnycseppet sem hullajtott már, hiába villantak fel az emlékképek, melyeket eddig minden évben, ezen a napon újra és újra betonfalak mögé zárt. Már megszokta, hogy időről-időre előbukkan egy-két szörnyűség a képzelt határok mögül, így aztán megtanulta, hogyan söpörje őket félre, és álljon neki a napi teendőinek.

Érzéketlennek hangzik, nem igaz? Pedig ő csak próbál élni. Túlélni.

Ha Ra felkelt a fekvőhelyéről, még egyszer rápillantott az órára, ami negyed hetet mutatott. Ásított egyet, nyújtózkodott, majd elindult a fürdőszobába, hogy elvégezze a reggeli teendőit: lezuhanyozott, fogat mosott, megcsinálta a sminkjét, majd a fürdőből nyíló gardróbba sétált, hogy kiválassza a ruháját a cégnél töltött első napra. Végül a szürkés smink mellé egy sötétszürke, testhez simuló ruhát választott. Az iratait és néhány tollat is bepakolt a táskájába a telefonjával, a tabletjével és az egyik pendrive-jával együtt. Felcsatolta a szürke karóráját a csuklójára, majd megnézte az időt. Úgy gondolta, hogy még van ideje egy kávéra, ezért kiment a konyhába és készített magának egyet, sok cukorral és tejjel. Miután ezzel is végzett, fogta a kocsi kulcsot és elindult ki a házból. Bezárta a bejárati ajtót, megfordult, majd beszállt a vele szemben álló ezüstszínű Audi R8-asába.

Nem lakott messze a cég központjától, de valamiért nem volt kedve sétálni. Öt perc alatt odaért autóval, megállt az épület előtt, majd kiszállt. Nem érdekelték az őt bámuló kíváncsi tekintetek, csak besétált az épületbe. Mivel nem volt tisztában vele, hogy merre található az iroda, odament az ajtóval szemben található információs pulthoz.

- Jó napot! Azt szeretném megtudni, merre található az elnöki iroda. Tudna nekem segíteni? – kérdezett rá mosolyogva a monitort figyelő szemüveges lánynál. Az felpillantott, majd arcán meglepődöttséggel ugrott fel a székből, és meghajolt.

- Jó napot kívánok, elnök asszony! – mondta tisztelettudóan, ám hangjába egy kis feszültség is vegyült. Ha Ra szórakozottan felnevetett a szavak hallatára.

- Ugyan, nem kell ennyire mereven viselkedni, és az „elnök asszony" megszólítás sem elvárt. Én nem vagyok olyan, mint Jin Ho.

A lánynak egyáltalán nem volt kedve jópofizni senkivel, viszont azt sem akarta, hogy az emberek egy hárpiának gondolják. Ezért hát mosolyt erőltetett az arcára és úgy viselkedett, mint aki szívesen jön ide.