Burning Up

4.fejezet - Ne menj...

Szinte érezni lehetett a feszültséget, ami úrrá lett a teremben jelenlévőkön. Ha Ra megpördült a tengelye körül, és szembe fordult Hyun Binnel. Meredten bámult a másik nyílt tekintetébe, szemeiben a düh apró szikrái látszódtak megcsillanni. Nem szólalt meg, szinte megfeledkezett a külső megfigyelőként jelenlévő BigBang tagokról, és arról, hogy éppen le akarta torkollni a vele szemben állót. Csak bámulta azokat a mélybarna szemeket, melyek egy ízben megrémisztették, másrészt pedig arra sarkallták, hogy kiálljon magáért, szálljon szembe a férfival. Ez a kettősség érzése még akkor is megmaradt benne, mikor nem törődve a teremben lévőkkel kicsörtetett az ajtón. Hallotta, hogy a nevét kiáltják, de ezt figyelembe sem véve rohant a liftig, majd mikor az egy gombnyomásra kinyílt, belépett a szürke, fémesen csillogó falak közé.

Nem volt egyedül. Bár az elején észre sem vette a másik személyt, annyira a gondolataiba mélyedt. Kellett egy kis idő, hogy felocsúdjon, és csak ez után pillantotta meg a fekete bőrdzsekibe és kék csőfarmerba öltözött Kim Hyun Joong-ot.

- Ne haragudj, nem figyeltem - kért bocsánatot Ha Ra illedelmesen, meghajolt, majd egy fáradt mosolyt villantott a jelenleg a háta közepére sem kívánt személyre. Az ugyanezzel a mozdulattal megadta a tiszteletet a felettesének, utána pedig a liftajtóhoz - és ezáltal a nő mellé - állva várta az érkezést.

Nem zajlott le semmiféle beszélgetés kettejük között a liftben, ám miután a férfi kilépett, és kezdett becsukódni az ajtó, még hátrafordult.

- Ez még csak az első nap, Ha Ra-ssi.

A nő nem tudta mire vélni a kimondott szavakat. Csak meredt az előtte lévő fém felületre, miközben az agya egyfolytában járt, egyszerre több dolgon is. Remélte, hogy Tae Pyung nem követi az irodájába, és elmélkedett a Hyun Joong által kimondott szavak jelentőségén.

"Még huszonkilenc nap, és megszabadulok ebből a Pokolból. Nem tart sokáig, és visszatérhetek a régi életembe. Addig pedig a legjobbat kell kihoznom magamból " - gondolta komoran az elnök. Kihúzta magát, és egyenes háttal lépett ki a fém szállítóeszközből a tizedik emeleten. A bizarr színárnyalatok ismét elborzasztották, ám próbált tudomást sem venni a kriptaszerű hangulatról, magabiztos léptekkel vonult végig a folyosón, majd belépett a sokkal kellemesebb árnyalatokkal rendelkező irodába, ahol ismételten nem volt egyedül.

Min Ho ott állt az ablak előtt, karba tett kezekkel, vidáman mosolyogva. Látszólag nagyon örült valaminek, vagy legalábbis azt a benyomást akarta kelteni, mintha ez így lenne.

- Mit szeretnél? – kérdezte a nő, miközben felsóhajtva közelebb lépett a másikhoz. Az leeresztette a kezeit, és megfogva Ha Ra vállát, megszólalt.

- Látogassuk meg a szüleid sírját!

******

Hyun Joong-nak fogalma sem volt arról, miért mondta azt, amit, ott a liftben. Egyszerűen csak kicsúszott a száján, nem tudta korlátozni magát úgy, ahogy általában. Nem akart gonoszkodni a lánnyal, egyszerűen csak látta rajta, mennyire kifordult önmagából az első találkozásuk, és a megbeszélés óta. Mintha nem is ugyanaz a személy lenne. A komoly üzletasszonyból egy látszólag összetört, ijedt nő lett, legalábbis ezt mutatta magáról.

Persze, a férfinak fogalma sem lehetett az évfordulóról, és az ez okozta fájdalomról, amelyet a lány próbált elnyomni. Az idolnak fogalma sem volt róla, hogy melyik a valódi énje, melyiket kéne annak tekintenie.

A stúdióban már csak reflexből énekelte fel a dalt az albumra, a gondolatai teljesen máshol jártak, nem tudott koncentrálni. Ha Ra viselkedése szörnyen kíváncsivá tette, egyszerűen nem tudott másra koncentrálni. A téma bent ragadt az elméjében, még a lakásába való visszatérés után sem volt képes másra gondolni.