Az ellentétek vonzzák egymást • Paul Lahote ff. / Hun

V. Fejezet

Másnap reggel, miután a fél estét végig beszéltem újdonsült családommal és egyben falkámmal, elsápadva vettem észre, hogy az éjszaka folyamán leesett az első hó és még mindig esett. Semmi bajom nem volt a hóval, vagyis csak egy: a hideg. Felkészülve az egész napot fagyoskodásra a fejemre húztam a ritkán látott sapkám, kesztyűm, de még a sálat is kénytelen voltam magamra ölteni. Úgy éreztem magam, mint egy nagy, dagi hóember, de jelen pillanatban ez volt a legkisebb gondom, Caleb türelmetlen sóhajai miatt gyorsabban szedtem a lépteim és behuppantam Zac mellé a járgányba. A hideg még így is úgy mardosta minden belső szervem, mintha a farkas bármikor kitörhetne, szinte hallottam képzeletbeli vonyítását, szabadulási vágyát. Alig észrevehetően megráztam a fejem és messzire elűztem a semmi jóval nem kecsegtető gondolatokat. Hope egész úton úgy pattogott az ülésen, mint egy nikkelbolha, de meg volt az oka rá; holnap megszerzi a jogosítványt.

- Csak, hogy tisztázzuk Hope, soha nem fogok melléd beülni a kocsiba, hogy akarsz vezetni, ha egyfolytában ugrálsz az ülésen? – kérdezte elfojtva egy nevetést, Caleb.

- Akkor majd én vezetek! – vigyorgott Zac büszkén és már láttam a szemeiben, ahogy elképzeli magát a kormány mögött, alig látszana ki a kormány mögül, akkor a pedálok eléréséről meg már ne is beszéljünk.

- Ahhoz még nőnöd kell, öcsi! – nevetett fel Hope, és hátra nyúlva Zac szemébe húzta a sapkát, amit a fiú morcosan rendezett el eredeti helyére. Szem forgatva néztem ki az ablakon és próbáltam elrendezni zavarba ejtő érzelmeim melyek csak, és kizárólag Paulnak szóltak. A hó továbbra is nagy pelyhekben esett és lepte el az utakat. Caleb nagy szomorúságára az egész parkolót ellepte a jég, az összes diák egymásba kapaszkodva próbált az épületbe jutni, sokan a földön csúszkáltak, de volt olyan is, aki feladva az egészet, csak elterült és arcán mámoros mosollyal nézett fel szürke égre.

- Hagyjad, innen már oda találunk – kegyelmeztünk meg Calebnek és kikászálódtunk a kocsiból, fölösleges lett volna itt szlalomoznia mikor pár lépés és ugyan ott vagyunk, ahol akartunk.

- Most segíts rajtam, Kate! – nézett rám könyörgőn Hope. Halványan elmosolyodtam és karom felé nyújtva hagytam, hogy belém karoljon és könnyed mozdulatokkal húztam át a parkolón. Mégis volt haszna annak az öt évnek mikor korcsolyázni tanultam. Jót vigyorogtam Hope bosszankodásán, amitől csak még bosszúsabb lett, sajnos a suliban sem lett könnyebb a dolga. A behordott sár és hó miatt ugyanúgy csúszott a taposó, mint kint a jég.

- Hát akkor itt elválnak útjaink és ne hibáztasd magad, ha kitöröm a nyakam! – mosolyodott el fanyarul és elindult fel a lépcsőn, úgy kapaszkodott a korlátba, hogy az ujjai elfehéredtek, egy pillanatra elgondolkodtam azon, hogy elkísérem, de úgy láttam boldogul így én is a szekrényem felé vettem az irányt. Sajnos nem jutottam el odáig. Éreztem, ahogy valami hideg és folyékony végig szántja a hajam és lecsöpög a vállamra, a hirtelen jött hidegtől és ijedtségtől összerezzentem és már féltem, hogy mit is öntöttek a fejemre. A hátam mögül hangos hahotázás tört fel, meglepetten pislogtam Derekre. Megnyugodva fújtam ki a levegőt, hogy ez csak hó és semmi trutyi. Persze ezt nem hagyhattam annyiban, Derek láthatta mire készülök, mert már ott sem volt, futott ki egyenesen az udvarra. Hát ez volt a terve, egy jó kis hógolyó csata. Ajkam gonosz mosolyra húzódott és már futottam, vagyis inkább csúsztam is utána. Amikor kiértem a hideg újra késként hasított mindenembe, de elhatároztam, hogy ez nem fog megakadályozni. Tekintve, hogy pár perc és becsengetnek, na meg azt, hogy az iskola épülete melegebbnek bizonyult, mint a kinti fagy alig voltak már az udvaron. Sietősen összegyúrtam egy jó nagy adag hógolyót és meg is céloztam vele a fa mögé elbújó Dereket. Nem is tudom meddig szórakozhattunk, csak akkor kaptam észbe mikor eszembe jutott, hogy már bizonyára csengettek. Minden porcikám átfagyott, de megérte, hiszen láthattam Derek elképedt arcát mikor képen találtam, nem oda céloztam, de épp akkor készült lehajolni újabb hógolyó adagért.