The best holiday (L.H.)

Part 3

Több emberrel is megismerkedtünk, innen a szállodából. Ally ma elment 3 lánnyal a plázába, de nekem nem volt kedvem menni, ezért inkább a bátyámmal mentünk le a tengerpartra. Rajtam egy fekete-fehér, fodros bikini volt, amire felkaptam egy pólót meg egy nadrágot és már is mehettünk. Amint leértünk a partra, a bátyámmal lekapkodtuk a ruhát a fürdőruháról és már szaladtunk is a vízbe. Már egy ideje ökörködhettünk, mert baromira elfáradtam. Éppen sétáltam volna ki a partra amikor a bratyóm hátulról elkezdett csikizni. Én csak visítoztam, nevettem és próbáltam menekülni, de nem sikerült.

-K-kérlek, h-hagyd abba! -kérleltem bátyóm miközben már úgy éreztem, hogy ott helyben elájulok.

-Rendben. -mondta, majd abba hagyta és megpuszilta homlokom. -De szólj annak a srácnak, hogy ne bámuljon! -szólt és biccentett az előbb említettre. Az a fiú, aki engem nézett, az bizony Luke volt.

-Szia! Mizu? -kérdeztem még mindig lihegve a csikizés miatt.

-Helló! Semmi különös. -vágott kissé szomorkás fejet.

-Minden rendben? -kérdeztem.

-Ohh.. igen persze. Nincs baj. -egy erőltetett mosolyra húzódott szája, de látszott rajta, hogy bántja valami.

-Ühüm.. Persze-persze! Na de bemutatom neked a bátyámat Ericet..... Eric ő itt Luke. -Luke arcára most egy igazi mosoly ült ki és lepacsizott a tesómmal. Még beszélgettünk meg viccelődtünk egy kicsit, aztán elindultunk vissza a hotelbe.

-Gloria. Eljössz velem fagyizni? Na meg körül nézhetnénk a városban. -kérdezte halkan.

-Persze. Úgy sem voltam még felfedező úton. -mosolyogtam Lukera, aki viszonozta ezt a mosolyt, így vigyorogva mentünk végig az utcán.

A szállodában átöltöztünk, majd a hall-ban találkoztunk és elindultunk várost nézni. Nagyon jó volt bevallom. Egy csomót sétáltunk, megnéztünk egy csomó nevezetességet, ettünk fagyit ittunk jégkását is, összebarátkoztunk egy utca zenésszel és egy csomót röhögtünk mindenféle baromságon.

-Luke. Lassan menjünk haza. -mondtam a fiúnak aki bólintott, majd megállt.

-Oké. De tudod, gőzöm sincs, hogy hol vagyunk és, hogy merre kell menni. -mondta először nevetve, de a végére átment kétségbeesettre. Előkaptam a telefonom... arghh, lemerült!

-Az enyém lemerült. -mondtam csalódottan. Ő pedig csak megszeppenve néz rám. -Mi az? Miért nézel így?

-Hát tudod.. nálam nincs teló. -szólt, és nyelt egy nagyot. -Most mit csináljunk?

-Öhmm.... nem tom. Kérjünk valakitől egy telefont. -hoztam fel az ötletet, mire Luke bólintott és megállított egy kedvesnek tűnő 30-as éveiben járó nőt.

-Jó napot! Elnézést, nem tudná ide adni a telefonját egy percre? Mi turisták vagyunk és eltévedtünk. -huhh, nagyon illedelmes is tud lenni ez a fiú.

-Sajnálom, telefont nem tudok adni, de megpróbálhatom elmagyarázni, hogy merre kell mennetek. -ez a nő tényleg olyan kedves mint amilyennek látszik.

-Rendben akkor a Hotel Monte Puertatierra-t keressük. (ez egy létező hotel, de nem hasonlít arra amit leírtam, egy kicsit sem)

A nő elmondta, hogy kb. merre kell mennünk, majd megköszöntük, hogy segített és elindultunk arra amerre mondta. Még így is egy csomót veszekedtünk, meg kínlódtunk mivel nem igazán emlékeztünk rá, hogy pontosan mikor, merre kell menni. Nagy nehezen ismerős környékre értünk és sikeresen vissza találtunk a hotelbe. Röhögve ültünk le a hall-ban, majd hirtelen össze akadt tekintetünk. Csak néztük egymást, mire ő közelebb hajolt és megcsókolt. Én először fel sem fogtam mi történik, majd észhez tértem és vissza csókoltam. Először félénkek voltunk mindketten, aztán egyre jobban belejöttünk. Az ajkaink tökéletesen egymásra simultak, közben Luke nyelvével bejutást kért a számba, amit én meg is adtam neki. Ott ültünk a kanapén... vagyis én Luke ölében, és olyan volt mintha a zsúfolt szálloda egy csapásra kiürült volna és csak ketten léteztünk volna a világon. A csókunk elég hosszúra és szenvedélyesre sikeredett, aminek következtében éreztem, hogy lent a nadrágjában nincs minden rendben. Ez nem zavart engem különösebben, csak belemosolyogtam csókunkba. Mikor elváltunk az alattam ülő szőkeség kissé zavartan mosolygott, én pedig teljesen vörös voltam. Kiszálltam öléből, mellé ültem a kanapén és megöleltem. Majd elhúzódott tőlem és félre húzott egy csendesebb folyosóra, ahol kevesebben voltak. Mélyen belenézett szemeimben és látszott rajta, hogy valamit nagyon mondani akar.

-Glo... én... nem tudom neked ez mit jelentett, de nekem nagyon is sokat. És, hát... izé, én szeretlek. -de cuki!!! Zavarba jött! Egyem meg! Én csak lesokkolódva álltam és néztem a fiút aki megijedt amiért én nem válaszoltam neki. Jujj, gyorsan válaszolni kéne! De meg se merek mukkanni. -Na jó. Szerintem én most megyek. -fordult meg Luke, mire gyorsan elkaptam kezét és vissza rántottam.

-Luke... öhm... szóval, én... nos... én.. ahhj. -ő csak félve nézett rám, és mikor már megint menni akart, megragadtam karját és megcsókoltam. Bele mosolygott a csókba.  

-Tudod, Luke... én nem vagyok a szavak embere... de.. hát..szóval é-én is szeretlek! -nyögtem ki nagy nehezen.

-Akkor most mi ketten....? Járunk? -kérdezte felhúzott szemöldökkel.

-Igen. Azt hiszem.... -mondtam teljesen elpirulva és a földet kezdtem bámulni. Luke állam alá nyúlt, megpuszilta a homlokomat és megölelt. Olyan szorosan tartott, olyan erősen és olyan közel magához, mintha az élete múlna rajta. Bár én már alig-alig kapok levegőt, de nagyon jó érzés itt állni a meleg, biztonságot nyújtó karjai között. Még így álltunk egy darabig, amikor kezét lecsúsztatta a fenekemre és finoman megmarkolta. Én csak felnevettem és belefúrtam fejem nyakába. Ezután még megbeszéltük, hogy holnap délután átjön és megnézünk egy-két filmet, majd elbúcsúztunk egymástól és bementünk a szobánkba. Hallottam, hogy barátnőm épp fürdik, de amint meglát engem, rögtön kérdezősködni fog, hogy mi volt ma.. azt hiszem elmondom neki..