The best holiday (L.H.)

Part 10

Reggel egy ágyban keltem, de a nem tudtam, hogy pontosan hol vagyok, mivel a szememet nem tudtam még kinyitni. Éreztem, hogy valaki mellettem ül. Gondolom a szállodában vagyok és gondolom Luke, anya vagy apa ül mellettem. Ez a valaki, lehajol hozzám és egy puszit nyom az arcomra. Az illatából azonnal felismerem, hogy ez Luke. Várjunk..... mi történt tegnap? Annyira emlékszek, hogy csak egy keveset ittam, de tényleg keveset és aztán teljes sötétség. Remélem semmi hülyeséget nem csináltam.

-Gyerünk, szerelmem! Kelj fel! Nagyon megijesztesz... -kezdett könyörögni Luke. Én igazán próbáltam kinyitni a szemem, vagy csak egyáltalán megmozdulni, de nem sikerült. Hallom ahogy sóhajt egyet, megcsókol, majd feláll és elmegy.

Már legalább egy órája próbálkozok, hogy megmozduljak... vagy lehet csak 20 perce. Nem tudom, nincs időérzékem. Mikor sikerül kinyitnom a szemem. Jól gondoltam, a szállodában vagyok, azon belül pedig Luke szobájában. Elkezdek mocorogni, hogy felülhessek, de elég nehezen megy. Szörnyen gyenge vagyok. Hirtelen kicsapódik az ajtó és az én szőke hercegem rohan be a szobába.

-Úristen! Jól vagy édesem? Fáj valamid? Hozzak valamilyen gyógysze... -teljesen úgy viselkedett mintha az apám lenne. Cuki volt, de nem bírtam ki nevetés nélkül. -Ha nevetsz az azt jelenti, hogy jól vagy. -fújta ki megkönnyebbülten a levegőt.

-Jól vagyok. Csak egy kicsit gyenge vagyok, de semmi különös. -ismét megpróbáltam felülni, de Luke rögtön segített. Még jó is egyedül lehet nem ment volna, akkor meg megint elkezdett volna aggódni. 

-Na ide figyelj! Nem tudom, hogy sikerült mind a két nap bajba keveredned a fesztiválon, de mivel a bulikon vonzod a szerencsétlenséget, ezért egy ideig nem is akarlak buliban látni érted!? A piát meg messze kerüld el! -huhh! Tényleg nagyon aggódhat értem...

-Jól van, nyugi! Nincs sem... -kezdeném, de félbe szakít.

-Mi az hogy nyugi? És ne mond azt nekem, hogy semmi baj, mert igenis van baj! Nekem kellett volna vigyáznom rád, de ahelyett, csak elintéztem, hogy jól bedrogozzanak. Sajnálom, tényleg! Szörnyen érzem magam... én... -nem folytatja, csak kezébe temeti arcát és próbál megnyugodni. Szegényke teljesen ki van borulva. Elveszem kezeit az arca elől, mélyen szemébe nézek, megcsókolom, majd szorosan átölelem. Ő egy nagyot sóhajt és még erősebben szorít magához.

-Nem a te hibád. Bárki mással előfordulhatott volna, hogy drogos piát kap, de most én voltam ez a szerencsétlen, ráadásul te ott voltál velem. Meg te sem tudattad, hogy pont abban a pohárban van a drog. Oké? Ne idegeskedj ezen! Nem éri meg. -nyugtattam, miközben hátát simogattam és még mindig öleltük egymást.

-Annyira szeretlek! -szólalt meg néhány másodperces hallgatás után.

-Én is szeretlek! Nagyon... -még így voltunk néhány percig aztán, Luke javasolta, hogy öltözzek fel és menjünk le enni. Kicsit nehezen mozogtam, mivel a végtagjaim gyengék voltak, de szerelmem végig nagyra nyílt szemekkel nézett, nehogy baj legyen. Még azt sem engedte, hogy a fürdőszobába öltözzek. Határozottan kijelentette, hogy "fogadd el, hogy most előttem fogsz öltözni. Úgy is láttalak már pucéron. A mai nap nem fogom egy másodpercre sem levenni rólad a szemem. Szóval... ma együtt megyünk mindenhova... és nincs vita, ma együtt fürdünk... tudod, élvezem ezt a helyzetet! " . Hát igen. Ez is érdekes nap lesz.

Reggeli után, kimentünk a medencéhez, mivel nem volt kedvünk lesétálni a partra. Leültünk a medence széléhez, selfieztünk, beszélgettünk. Kilyukadtunk egy egészen érdekes témához. Eddig nem is tudtam, hogy Lukenak, Calumnak, Ashtonnak és Michaelnek van egy bandája. A szerelmem azt mondta, hogy ma lesz egy próbájuk a srácokkal, amin nekem természetesen ott kell lennem. Luke próbált megfenyegetni, hogy biztos elmenjek, de felesleges volt, mert mindenképp elmentem volna. Kíváncsi vagyok. A nap nagy részét lustulással töltöttük. Délután 6.30. körül felmentünk a szobánkba, átöltöztünk és elindultunk a fiúk próbájára. 

Mit ne mondjak.... baromi jól nyomják a srácok. Rohadt jó hangjuk van! Tehetségesek az biztos. Komolyan, már én büszke vagyok arra, hogy egyáltalán ilyen személyek a barátaim... és az egyik még a pasim is... wow!

-Állati jók vagytok fiúk! Ezt az egészet miért csak most mondtátok el?

-Mert nem szeretünk vele dicsekedni. Ráadásul annyira jók nem vagyunk. Na meg híresek se vagyunk. -mondta Ashton, mire az én szemeim kikerekedtek.

-Mi az, hogy nem vagytok annyira jók? Kurva jók vagytok! Ne szerénykedjetek itt nekem! -asszem a kelleténél kicsit jobban felpörögtem. A fiúk jót nevettek rajtam. Luke leült mellém, megcsókolt, megköszönte a biztatást, majd felmentünk a szobájába. Szokásommá vált, hogy nála alszok.

Az este további részében filmet néztünk, beszélgettünk, majd egymást ölelve aludtunk el.

Másnap arra keltünk, hogy valaki hangosan veri az ajtót. Lukey kómás fejjel elbotorkált az ajtóhoz és kinyitotta. Ally, a fiúkkal egyszerre robbantak be a lakosztályba és egymás szavába vágva üvöltöttek, ezért egy kukkot sem értettünk.

-Gyerekek! -ordítottam őket túl. -Egyszerre csak egy! Semmit nem értünk!

-Hatalmas baj van! Még ma repülőre kell szállnunk és haza kell mennünk! Nem maradhatunk egy nappal sem tovább. -mondta ki végre Calum. Én és Luke teljesen lesokkolva néztük őket. Ha azt mondták, hogy HAZA kell mennünk akkor az azt jelenti, hogy jó messzire egymástól. Vagyis el kell válnom Luketól. Lehet csak egy időre, de lehet, hogy örökre....