The best holiday (L.H.)

Fesztiválka-Part 8

A srácokkal a hallban találkoztunk, majd elindultunk a fesztiválra. Még éppen, hogy kiléptünk a szállodából, máris rengeteg embert láttunk akik oda tartottak. Kicsit sokáig kellett várni, hogy beengedjenek minket, de megérte. Szuper király ez a hely! Kisebb-nagyobb színpadok hangulatosan és látványosan ki vannak díszítve, égősorok lógnak a fákon, bokrokon, utcai lámpákon, és az italos/kajás standokon, rengeteg ember, az út mellett már sok mindenki felállította a sátrát, hangosan szól a zene, és az emberek táncolnak, énekelnek, ráadásul már rengetegen részegek pedig még csak nem is sötétedik. Mi lesz majd akkor? Elvegyültünk a tömegben és mi is elkezdtünk bulizni.

Már egészen sötét volt, mi pedig már segg részegek. Vagyis nem mindannyian. Én néhány perc alatt bevedeltem másfél üveg pálinkát, szóval rendesen kiütöttem magamat. Allyék úgy szintén nagyon sokat ittak, Ashton, a barátnőjével és Luke csak keveset ittak. Ashton nyílván azért mert a párjával van, Luke meg azért, mert elmondása szerint ha ő nem vigyáz rám, akkor az itt lévő férfiaknak legalább a fele megerőszakolna. Tehát most van egy testőröm, de nem bánom, mivel így is rengeteget táncolunk, és nevetünk... na meg csókolózunk és kiélvezi a helyzetet, hogy kedvére tapizhat, de ez most valahogy rohadtul nem érdekel.

Éppen az egyik kedvenc számomra táncolunk, amikor egy a húszas évei végén járó férfi elránt Luketól, belemarkol a fenekembe, durván megcsókol és megpróbál kihúzni a tömegből.

-Ne ellenkezz! Gyorsabban túl leszel rajta baby, sőt talán még te is élvezheted, ha jó kislány leszel! -mondta perverz hangon két csók között, én pedig sírva fakadtam. Tudom, tudom... full részegen nem sokat tehetek az ellen amit csinálni akar, de azért minden erőmet felhasználtam, hogy szabaduljak. Szó szerint remegtem a félelemtől, miközben pólóm alá nyúlt.

Már majdnem kirángatott a sok ember közül amikor Luke egy hatalmasat lekevert a faszinak, aki rögtön elterült a földön. A lábaim teljesen elgyengültek a hirtelen sokktól, így kénytelen voltam engedni a gyengeségnek, a félelemnek és a fájdalomnak, ezért lábaim össze csuklottak és erős fájdalom nyílalt a jobb térdembe és a fenekembe, ami miatt még jobban sírtam. Luke hátulról átölelte a derekam, felhúzott a földről, megpuszilta a homlokom és elvitt egy csöndes részre, ahol a zene már alig volt hallható. Leült a jó puha fűre, engem pedig az ölébe húzott. Hátamat a mellkasának döntötte, szorosan ölelt magához, miközben előre-hátra dülöngélt és dúdolt egy dalt, nyugtatásképp. Amikor már kicsit lenyugodtam, megcsókolt, felállt (rossz az aki rosszra gondol :'D by.: szerk.), felém nyújtotta a kezét és engem is felhúzott. Arcomat kezei közé fogta, megpuszilta az orromat, majd egy hosszú csókot adott számra.

-Figyelj! Ez már így is elég gáz volt... hát még ha nem lettem volna ott! Szóljunk a többieknek, hogy menjünk haza, majd holnap délután vissza jövünk. -soha nem hallottam még ilyen komolyan, határozottan és ellentmondást nem tűrően beszélni. Megfogta a kezem és elindultunk megkeresni a srácokat.

Hamar megtaláltuk barátainkat, akik amint mondtuk nekik, hogy megyünk haza, elkezdtek röhögve fogócskázni, és csak úgy haza szaladtak. Ashton -az egyetlen, aki egy kortyot sem ivott-, viszont szörnyen aggódott értem. Gondolom látta, hogy milyen szörnyű állapotban vagyok. Miután megnyugtattuk, hogy semmi bajom, mi is haza indultunk. Útközben eléggé éreztem az alkohol hatását, de próbáltam nem mutatni. Az viszont elég feltűnő volt, ahogy hirtelen neki estem az egyik oszlopnak, és alig bírtam megkapaszkodni benne. Luke rögtön a segítségemre sietett, és menyasszony stílusban felemelt az ölébe.

-Mi a baj szerelmem? -kérdezte aggódva, látva fájdalmas arckifejezésemet.

-Se-semmi gáz, csak fáj a f-fejem. -suttogtam elhaló hangon. Mondjuk nem hazudtam Lukenak, csak egy kicsit szépítettem, hogy ne kelljen még ennél jobban is aggódnia, ugyanis iszonyatosan hasogat a fejem, szédülök és hányingerem van. Szerelmem persze egy kicsit sem vette be, hogy ennyi a bajom, ezért rosszalló tekintettel nézett rám, hátha elmondom. Megpusziltam arcát, és egy halvány mosolyt eresztettem meg felé. Ő sóhajtott egy nagyot majd "haza" (a szállodába) vitt.

Ott rögtön lekapta magunkról az összes ruhát, majd beállított a zuhanyzóba ő pedig mögém állt. Erősen tartott, ugyanis ha nem ő nem tart akkor összeesek és ezt valószínűleg ő is tudta. Soha nem éreztem még magamat ennyire esetlennek, ennyire tehetetlennek és törékenynek, ennyire gyengének és kiszolgáltatottnak. Luke csak gyorsan lemosta mindkettőnkről a koszt, a bűzt és izzadtságot, majd megtörölt egy törölközővel engem is és rám adta az egyik pólóját és boxerját. Befektetett az ágyba, majd ő is befeküdt mellém. Magunkra húzta a takarót, puszit nyomott a vállamra, átölelte derekamat, aztán szépen lassan mindketten elaludtunk. Becsülöm benne, hogy nem használta ki a részegségemet. Luke Hemmings.... nagyon sokat köszönhetek most neked!

Sajnálom gyerekek, hogy ilyen sokára hoztam ezt a nagyon szar, unalmas részt, de valahogy nem tudok ráhangolódni egy fesztiválra... Azért remélem olvasható lett, és szeretnék vissza jelzést kérni a közel jövőben, hogy tudjam mennyire vagyok béna, és miken változtassak. Pusy! :*