Életem, Mint Rebeka

*5*

Elérkezett a kirándulás utolsó napja. Minannyian nagyon jól érezték magukat, ezért eléggé elszomorodtak amikor összekellett pakolni a cuccukat.
Amikor odaértek a reptérre, megvették a jegyeket és indultak is. Rebeka az ablak mellett ült, így még egy utolsó pillantást vethetett Rómára. Annyira hiányozni fog neki ez a hely! Élete legszebb néhany napját röltötte itt...
De ebből a szomorkodásból egy hang rángatta ki, a hangosbemondóból jött.
-Kérem, mindenki kösse be a biztonsági övét leszállunk! Sajnos hatalmas viharba keveredtünk! Itt kell maradnunk néhány éjszakát!
-Pontosan hol vagyunk? -kérdezzte Emi az apjától.
- Nem tudom, de Olaszországot még nem hagytuk el.
Szuper, gondolta Rebi, mostmár biztos, hogy lekésem holnap a sulit, pedig úgy akartam már!
A gép egy kis városban szállt le, a kiscsapat kereset magának egy szállodát az éjszakára. Senki nem beszélt, mindenkit megviselt ez a hír, de főleg Tomit, Emi apját. Neki nem szabadna több szabadságot kivennie. Igaz, üzleti út volt, de eredetileg csak egy napra kellett volna maradnia, de ő a gyerekek miatt maradt még kettőt. Az este többi része is csendesen telt.
Másnap rohantak a gépre, nejogy lekéssék, de a vihar még mindig nem távolodott el, így még egy hetet kellett volna várniuk a következő gépre, de az rengeteg idő volt, ezért valahogy máshigy kellett folytatniuk az utjukat. Vonattal mentek. Az úton Rebi olvasott, Emi rajzolt (hihetetlenül ügyes az ilyenekben), Gergő pedig zenét hallgatott.
Éjfélre értek haza. Rebi megköszönte ezt a csodálatos utat és haza gyalogolt. Nem akarta megkérni Tomit, hogy vigye el, így is van elég baja.
Gyalogolt haza, a sötétben. Nagyon elkezdett félni, még félúton se volt amikor lépteket hallott meg, ő utánna jött. Ez pontbolyqn mint egy zombis film, gondolta. Gyorsabban akarta szedni a lépteit, de a böröndje nem engedte. Próbált futni, de annak csak az lett a végeredménye, hogy felbukott a saját lábában. Felé emelkedett egy árnyék, Rebi félt felnézni, de muszáj volt. Amikor felemelte a fejét, ott állt.....
-Gergő! - lepődött meg Rebeka- halálra ijesztettél! Miért követtél?
-Szerinted elengednék ilyenkor egy lányt egyedül bóklászni a városban?- tette fel Gergő a kérdést válasz helyett.Felsegítette Rebit a földről és elkísérte az ajtajukig.
-Köszi, hogy haza kísértél!
-Szívesen, bár kötelességemnek éreztem. Jó éjt! Pihend ki magad!
-Meglesz! Szia!
Rebi halkan felosont a szibájába, mert már mindenki aludt. Mivel mire letusolt és elkészült a lefekrésre már hajnali egy volt, úgy döntötte inkább nem megy suliba aznap se.

*********

Mire kipihente az egész kirándulást már délután egy óra volt. Úristen! Soha nem aludtam még ennyit!
Délután bepótolta az elmaradásokat és körülbelül csak ennyi fért a napjába.
Másnap már kipihenten ment suliba. Jó volt újra látni a barátnőit. Amikor találkoztak egymás nyakába ugrottak.
-Hú, annyira hiányoztál! Mesélj el mindent!
Így hát, Rebi mesélt és mesélt majdnem egész nap. Kicsit rosszul is érezte magát, amiért nem is hagyott nekik esélyt a beszélésre.
Délután amikor ment volna haza észrevette Gergőt a folyósón.
Miiiii? Ő ide jár? Miért nem mondta ezt Emi? De Emi sem ide jár?
Rebi nagyon összezavarodott. Inkább megfordult és másmerre ment, mert nem akarta, hogy véletlen felkerüljön a Rómás eset.
Már épp fordult volna meg amikor.....
-Hé, cica van gazdád?- szólította meg egy fiú. Haj, Rebinek ez pont nem hányzott, ezért megpróbálta kikerülni, de az a fiú elé állt.
-Ajj, hagyjál már légyszi!
- Hé, de még csók sem volt! - szólt csalódottan a fiú. Rebinek annyira elege lett, hogy már emelte a kezét, hogy rávágjon egyett a pofájára, de valaki megelőzte. Gergő volt az. Rávetette magát és leterítette. Rebi csak ott állt, hogy Mi a franc?. Amikor Gergő felállt, Rebi megkérdezte tőle:
-Miért mentesz meg mindig? Nem hiszed el, hogy megtudom védni magam?
-De csak nem akarom, hogy bemocskold a kezed.- válaszolt Gergő. Rebi ezen elnevette magát.
- Jut eszembe, - kezdte Rebi-te ebbe a suliba jársz?
- Nem
-Akkor mit keresel itt?
-Téged.
-Miért?
-öhmmm... Van kedved egyszer eljönni velem valahova?
-...Most randira hívsz?
-Ja, valami olyasmi...
-.... Bocs, nem lehet, a legjobb barátnőm bátyja vagy. Nem tehetem ezt vele!
-Igazad van, nem kellett volna idejönnöm...-Gergő elment.
Rebi nagyon szívesen elment volna vele, de Emi soha nem bocsátotta volna meg. Nem lett volna helyes.

Sziasztok! Itt egy új rész! Bár, szerintem nagyon nyálas és kiszámítható, remélem tetszik! De nyugodtan kommentáljatok, mert nem harapom le a fejeteket! Szóljatok, ha nem jó, vagy túl nyálas, vagy akármi.
*emma