Életem, Mint Rebeka

*6*

Rebi a következő néhány napban próbálta elfelejteni Gergőt, bár nem annyira sikerült. Minden annyira zavart volt a fejében, így úgy döntött, hogy sétál egy kicsit.
Imádkozott, hogy ne jöjjön szembe Gergő, vagy bárki, mert most magányra volt szüksége. De a szerencse ezen a napon is elhagyta. Igen, Gergő jött szembe vele, mielőtt észre vette volna, gyo4s bekanyarodott egy kis utcába, sietősre vette lépteit. Erre kanyarodott, arra kanyarodott, aztán amikor elég messze volt már, mert lélegezni. Körül nézett. Egy csendes, kihaltnak tűnő vidéken volt. Fogalma sem volt, hogy hol van. Talált egy padot és egy kicsit leült gondolkodni, hogy mi tévő legyen.
-De jó! Már csak ez hiányzott! -mondta magának ironikusan.
Ekkor hirtelen megjelent a sarkon egy fiú és felé közeledett. Leült mellé. Amúgy, elég jóképű volt. A viselkedése laza volt, de egyben komoly is. Egy ideig csendben ültek, aztán...
-Elvesztem- jelentette be a fiú hirtelen, Rebi majdnem elnevette, de aztán valahogy visszatartotta.
- Én is-válaszolt Rebi, mintha teljesen normális volna egy idegennel beszélni.
-Amúgy Dani vagyok.
-Én Rebeka, de hívhatsz Rebinek is ha .... akarod...
- Hol laksz?
-Belváros, te?
-Valahol arra fele. Haza kéne menni. Velem tartasz?
-Ha nem vagy szervkereskedő és nem fogsz megölni... vagy egyebek, akkor igen.
Dani felnevetett, feláltak, majd elindultak. Több óráig bolyongtak a városban, amikor észre vették, teljesen rossz irányba tartanak. Este 10-re értek haza. Nagyon sokat nevettek. Őszintén szólva, Dani miatt sikerült elfelejtenie Gergőt.

Másnap a suli előtt ott állt Emi, és Rebire várt. Amikor meglátta elé rohant.
-Szia Rebi, bocs, hogy itt zaklatlak, de nem tudod véletlen, hogy mi történt Gergővel, mert kicsit furán viselkedik?
Rebi lesokkolt. Nem tudta hirtelen felfogni. Szóval Emi itt van a sulinál, eszébe jutatta Gergőt és kiderült, hogy szegény majdnem depis lett miatta.
-Háát... nem igazán, vagyis... nem hiszem... nem, nem tudom..- válaszolt zavartan Rebi.
- Ja, jó, csak ennyi lett volna, szia!
Rebi elsem köszönt, nem jött ki egy hang sem a száján. A suliban egész nap elég rossz kedve volt. Hazudott, hazudott a legjobb barátjának. Valamikor amúgyis kiderül....

Délután tánca volt. Majdnem elaludt minden plié közben, de miután a táncnak vége lett, végre volt valami ami felvidíthadta: az épület előtt ott állt Dani. Amikor Rebi meglátta a nyakába ugrott, úgy köszöntötte.
- Te rám vártál?
- Aha, furdalt a kíváncsiság, hogy hogy vagy.
-Hát, ma nem volt a legjobb napom. Amúgy honnan tudtad, hogy mikorra gyere, és hova?
-Tegnap elmondtad.
És így igaz. A nagy séta közben, jó sokat elárultak egymásnak a hétköznapi életükröl.
- Ha ennyire rossz kedved van, megengeded, hogy felvidítsam egy játszma bowlinggal?- hajolt meg Rebi előtt Dani, mintha egy táncra kérte volna fel.
-ó, persze!
A bowling pályáig való úton sokat bohóckodtak. De ez a játszma közben sem változott. Az egész pálya az ők kiabálásaiktól zengett.
"Strike! Spare! Ajj, már csak egy kellett volna! Gyerünk! Hajrá! Ügyes vagy! Ez az! "
A meccs után (amit Rebi nyert), Dani elhívta Rebit egy üdítőre. Nagyon jól érezték magukat!
Miután megitták az italt, Dani haza kísérte Rebit.
- Jó éjt, hercegnőm!- mondta Dani amikor a ház elé értek, és nyomott egy puszit Rebi homlokára.
Amikor beért a házba, majdnem elolvadt a boldogságtól. Mégis lehet egy ilyen jó nap, egy olyanból, ami borzalmasnak indult.

Guten tag, olvasóim!
Itt az új rész!! Kéééérlek, kérlek * ha tetszett, és kommentben írjátok meg a véleményeteket!
Minden jót, a következő részig!
*emma