Életem, Mint Rebeka

*8*

-GERGŐŐ! Te mit keresel itt?- kapta fel a fejét az ismerős hangra Rebi.
_______________________________________________________________________

-Hát, csak láttam, hogy itt vagy és..-kezdett el magyarázni Gergő, de Rebi nem engedte, hogy folytassa.
-Jó, tudod mit? Nem érdekel! Csak hagyj békén! Nem kell, hogy megvigasztalj, nem kell, hogy tudd, hogy élek, és NEM akarok látni senkit sem!!- ezzel felpattant és elviharzott.
Miután hazaért berohant a szobájába és sírni kezdett. Tényleg azt hitte, hogy lehet valami közte és Dani között, de mint elég sokszor most is tévedett. Nem tudott Danira gondolni. De valahogy mindig eszébe jutott. A mosolya, a sötét szeme, a szél fésülte haja... rögtön rosszul lett tőle. Legszivesebben felpofozta volna. Egész éjjel csak feküdt az ágyán és nézett maga elé, néha kicsordult egy, két könny.
Szerencsére a következő nap szombat volt és nem kellett iskolába mennie, mert abból katasztrófa lett volna. Úgy dél körül az anyukája felkiabált, a még ágyban fekvő Rebekának.
-Rebikém! 3 óra múlva kezdődi a balett előadásod! Hallasz?
Miiii? Jajj, neeeee, a balett előadás! Teljesen kiment a fejemből!
-Értem anya!- kiabált válaszképp Rebi.
Nem sokkal később kikászálódott az ágyából és bele nézett a tükörbe. Amit ott látott az hihetetlen volt. A haja össze vissza állt, a kisírt és karikás szemei kétségbe esve néztek vissza rá. 2 órába telt míg az arcán mindent rendbe szedett, de még ott volt a haj. Azt háromnegyed óra alatt rakta fel egy kontyba. Gyors összeszedte az összes ruhát az előadásra, majd villám gyorsan rápattant a biciklijére és elindult. Mire oda ért és felöltözött már negyed órája elkezdődött az előadás.
A harmadik táncál csatlakozott be a többiekhez. Nagyon hülyén érezte magát. Amikor felkapcsolódtak a reflektorok és elindult a zene, elkezdett kutatni a közönségben. Amikor meglátott kettő, nem három bizonyos személyt elállt a lélegzete. Mi az hogy itt vannak? Senki nem hívta el őket!
A harmadik sorban ott ült Dani és a lány akivel Rebi elkapta, fölöttük egy sorral ült Dani. Rebi elsem tudta képzelni mi a francot keresnek ott.
Annyira ideges lett, hogy majdnem szét robbant. Szerencsére vége lett a táncnak és kimehetett. De aztán jött a következő. Nem bírte tovább. A tánc közepénél, amikor előrébb ment a színpadon, annyira ideges lett, hogy kibicsaklottba bokája és leesett a színpadról. Lezúdult a kemény padlóra, pont a kezére, és úgy belehasított a fájdalom, hogy sírni kezdett. Az anyja felpattant a közönségből és odarohant hozzá. Mire kihívta a mentőket már egy elég sokan Rebeka köré gyűltek. Amikor a mentősök felsegítették Rebi észre vette, hogy Dani és a lány már eltűnt. Vagy lehet, hogy csak odaképzelte őket? De Gergő még mindig ott áltt az emberek között és aggódoan nézte mi történik.
A kórházban bekötötték a kezét, és egy éjszakát bentkelett maradnia. Rebi rögtön elaludt.
Amikor reggel felébredt talált az ágy melletti asztalon egy csokor virágott és egy levelet. Gergőtől jött. Ez állt benne:

Kedves Rebeka!

Mielőtt széttépnéd ezt a levelet kérlek hallgass meg! Nem kérem, hogy bocsáss meg, vagy fogadj vissza, nem kérek semmit sem tőled, csak láttam az előadásodat és nagyon szépen táncolsz, de tudom, hogy valami zavart. Mielőtt elment volna Dani kifaggadtam, és valószínűleg nem fog zaklatni többet, vagy akármit csinált. Jobbulást a karodnak!

Gergő

Szevasztok! Itt az új rész, és bocsánat, hogy csak ilyen későn jött csak az új ész, de nagyon levoltam foglalva. Reméle tetszik, ha igen ☆, és kommentáljatok légysziii, kíváncsi vagyok mi a véleményetek. Kellemes húsvéti ünnepeket! Viszlát!