THE HIGH ROAD~Ég Veled Rocksztár

"Megcsókoltam"

Egy játszótéren voltunk, a hintákon ülve, miközben a csajoknak meséltem éppen, akik levegőt visszafojtva figyeltek, és alig hitték el, hogy akkor én most igenis benne leszek egy T.H.R klipben. -Jó magam is nehezen fogom fel- Épp azt akartam nekik mondani, hogy hétvégén mind megvagyunk hívva Delonhoz, de csörögni kezdett a telefonom. Sejtésem sem volt ki lehet az. Mikor megláttam a nevét a kijelzőn, a szívem kihagyhatott egy ütemet.

- Delon az? -vigyorgott Szabri, mire csak bólogattam.

- Vedd már fel! -rángatta a vállam Andi.

- Jól van na. -nevettem. - De légyszí ne ordibáljatok bele. -pillantottam rájuk felváltva.

- oké, oké! -sürgetett Szabri, majd a fülemhez emeltem a telefont. - Igen? -szóltam bele.

- Sziaaaa Deloooon! -ordította bele Andi, mire szúrósan néztem rá, de csak vigyorgott.

- Rosszkor? -hallottam meg Delon hangját.

- Nem, dehogy. -álltam fel, és inkább arrébb sétáltam. A lányok persze követtek volna, de intettem, hogy maradjanak ott. - Baj van? -fogalmam sincs mért kérdeztem ezt, de mi másért hívhatna Delon.

- Nincsen. -mosolygott a hangjából ítélve. - Csak szólok, hogy holnap érted megyek. -erre nagyot néztem. Kicsit megdöbbentett ez a stílus, amit nem igazán kedvelek.

- Öhm...-akadt el a szavam.

- Vagyis... - szavatkozott. - Mit csinálsz holnap? -na, igen. Ez azért már jobban tetszett.

- Nem tudom... -bámultam a cipőm orrát. - Valószínűleg egész nap csövelünk a többiekkel.

- Nincs kedved holnap átjönni? Érted mennénk.

- De...miért? -nyögtem ki, de bunkó se akartam lenni.

- Csak úgy -szinte láttam, ahogy megvonja a vállát. - Reggel el kell mennem valahova, de utána nincs dolgom. Most mi bajod lehet? -kérdezte nevetve.

- Ki tudja...lehet, hogy elrabolsz.

- Lehet. De ha nem jössz át, sosem tudod meg. -vágta rá, mire picit elnevettem magam.

- Legyen. -adtam be a derekam. - Hány körül?

- Azt még pontosan nem tudom, úgy délután fele. Majd hívlak, jó?

- Rendben. -mosolyodtam el. - Szia, Delon.

- Holnap, szépségem. -tette le, nekem meg isten tudja miért, de le nem tudtam törölni a vigyort a képemről, úgy sétáltam vissza a lányokhoz.

- Na?

- Azt akarja, hogy holnap menjek át. Csak úgy.

- Csak úgy, mi? -bólogatott Szabri vigyorogva. - Szerintem húzz valami dögös bugyit. -kacagott, mire szememet forgatva visszaültem a hintára.

Mikor már sötétedett visszamentünk a házba a többiekhez, akik a hátsókertben voltak a foszladozó kanapékon, és beszélgettek, miközben adogatták egymásnak a pipát... Áh, akkor is szeretem őket.

- Ah, ide vele! -huppant le Szabri a bátyja, Márk mellé, én pedig Peti oldalán foglaltam helyet.

- Na, minden oké? -mosolygott rám.

-Persze. -hajtottam a fejem a vállára, majd eszembe jutott valami lényeges, és mivel most mindenki itt van, ideje közölni. - Srácok. -szólaltam meg, mire mindenki rám pillantott. - Ne kérdezzetek, de holnap után buli lesz Delonnál, és mind meg vagyunk hívva. -na, és igen. Az a pár pillanat döbbent fej, majd a magukhoz tértek, azt kérve, hogy ismételjem meg, aztán jött az, hogy kamuzok, ezt követően látták, hogy nem kamuzok, majd következett a szabályszegés, miszerint ne kérdezzenek, és akkor az utolsó fázis, hogy megőrültek. Nevetve figyeltem a kitörésüket, és az izgatottságukat.