THE HIGH ROAD~Ég Veled Rocksztár

14-"A buli estéje"

Egy szó: Őrület. Őrület, ami Delon villájának az udvarán folyik. Emberek, teherautók, kamion...mindenki mászkál, tesz-vesz, cipel valamit. És ez "csak" egy házi buli lesz? Nagyon várom, azt már biztos. Ahogy látom, Levi szervezi itt a bulikat. Marcit és Milánt még csak nem is láttam a nap folyamán, de Levi nagyon benne van a dolgokban. A telefon folyton a fülén csüng, miközben hadonászik a kezével, és irányítja az embereket. És Delon? Őt annyira nem izgatta különösebben, és inkább velem foglalkozott. Néha persze kiment, mikor Levi kiráncigálta, de ennyi. Szinte az egész napot kettesben töltöttük, és ha bár csak egy teljesen átlagos nap volt, de piszok jól éreztem magam vele. És nagyrészt csak beszélgettünk. Egyszer bejött hozzánk Adél is, aki sokáig is maradt. Nagyon jó fej kis csaj, és iszonyat cuki. Megkedveltem, az már biztos, ahogy a bátyját is. Csak attól félek túlságosan is. Este fel írtam Szabrinak, hogy azért hozzon nekem valamilyen ruhát, mert ez csak tegnapi, meg este ugye buli lesz. 

Már lassan minden kész volt. A kert szinte teljesen átalakult, és minden megvolt, ami egy ki-bebaszott nagy bulihoz kell. Az emberek is kezdtek már szállingózni. Delon egy percre sem hagyott magamra, sőt, folyamatosan fogta a kezem, mintha csak vigyázna rám. Összekulcsolt újainkat jó páran megnézték -főleg lányok- amivel nem foglalkoztam, még büszke is voltam azokra az irigykedő pillantásokra. Aztán adtam magamnak egy képzeletbeli pofont, hogy mi nem vagyunk egy pár Delonnal. Bármennyire is szép lenne, de amit ő szeretne az egy egy éjszakás kalandra futja, semmi többre. Ezért kell okosnak lennem. Ki kell vernem a fejemből, hogy érzelmeket táplálok iránta, és erősítenem kell az önuralmam. Ja, ezt mond a szívednek... Picsába már! Delon mellett állva, aki szorosan a kezem fogta, csak néztem ki a fejemből, miközben ő néhány taggal beszélgetett. Elkalandoztak a gondolataim, amiből telefonom rezgése ébresztett fel. Szabri küldött képeket. Az első ő volt a tükörben, egy dögös ruhában, a másodikon Andival pózolt, a harmadikon egy limuzin volt, a negyediken pedig benne ültek a limuzinba! 

  - Ő...Delon. -szóltam neki halkan, mire azonnal rám nézett megszakítva a beszélgetést. - Te limuzint küldtél Szabriékért? 

  - Aham. -bólintott lazán. - Mivel nem nagyon fértek volna be egy ötszemélyes kocsiba, és a limó a lemezcégé. Akkor használjuk, amikor akarjuk. -mondta, majd reakciómat megvárva -ami egy bólintás volt- tovább beszélgetett a többiekkel. Körülnéztem, és már igen csak sokan voltak. Rengeteg autó állt a ház előtt, és még majd jönni fognak. Mindenki oda jött, köszönni Delonnak, és kérdezősködtek, majd elég sokszor megkaptuk azt a kérdést, hogy mióta vagyunk együtt, hisz erre utalt az összekulcsolt kezünk. Az elején én még szavatkoztam, majd követtem Delon példáját, és mondtam egy random választ. Sokkal gyorsabb, és hatásosabb. Plusz, így már úgy könyveltek el, mint Delon barátnőjét, tehát velem is mindenki kedves volt, és folyton köszöngettek is. 

A kapu felől ismerős hangokat hallottam, és egyből oda kaptam a fejem. Itt vannak többiek! Nagyon megörültem nekik. Azonnal rohanni kezdtem feléjük, majd egyenesen Szabrinak rontottam, akivel majdnem hátra is estünk a nagy ölelkezésben.

  - Beszarsz neki! -nézett körül Isti, aki egyike azok közül, akit a roncstelepen ismertem meg.

  - Te itt tanyázol két napja? -ölelt magához a vállamnál Peti, majd egy puszit nyomot az arcomra. - Remélem megfogod a pasit. -súgta a fülembe. 

  - Hé! -csaptam rá a mellkasára.

   - Csak azt mondom, hogy itt jó dolgod lenne. Legalább te kiszabadulnál a gettóból. 

  - Engem nem érdekel a pénze. -vágtam rá őszintén.

  - Tudom. De a srác igen, nem? -erre inkább nem mondtam semmit. Jobban ismer mint én magam.