THE HIGH ROAD~Ég Veled Rocksztár

Ha megkérném a kezed...

Két hónappal később (December)

Nos, nem volt egy unalmas időszak az biztos. Lezajlott Andi temetése, ami borzalmas volt. Rengetegen eljöttek, Andit sokan szerették. Nem volt olyan, aki ne sírna, vagy lenne könnyes a szeme. Márk visszaköltözött, de mintha kicserélték volna. Folyton csak iszik, és be van tépve. Ezerrel csajozik, de csak olyanokkal áll szóba, akik valamiben hasonlítanak Andira, és ez nem egészséges, nem tudja túl tenni magát rajta, a legrosszabb módon gyászol, de meg kell érteni, és időt adni neki. Andrisék persze támogatják, és nem hagyják a mélybe zuhanni. Mónival jó a viszonyom. Igaz, kiderült, ő az anyám, de attól még maradt minden a régi, sőt, talán egy picit jobb is. Szorosabb köztünk a kapcsolat, de még most sem vagyok képes anyának szólítani, bár szerencsére nem is erőlteti. A szüleimről, akik örökbe fogadtak semmit sem hallottam. Szabri mondta, hogy eladták a házat, amiből mindent elhoztam, ami kellett. Nem maradt sok cuccom. Delonék ebben a két hónapban csak robotoltak. Koncertek után koncertek jöttek, és én mindegyikre elkísértem természetesen. Viszont jövő hónapban indulnak turnéra, ahová már nem biztos, hogy mehetek. És nekik egy turné nem csak pár hét. A legutóbbi több, mint kilenc hónapig tartott. Bejárták a világot, az biztos, de én nem fogok bírni Delon nélkül sokat. Még csak most kezdenek szervezkedni, tehát még nem tudni, pontosan mennyi időre is mennek, de már félek. 

A fürdőben készülődtem éppen. A ruhámat már felvettem, ami egy egyszerű sötétlila koktél ruha volt, fekete csipkés harisnyával, és egy fekete magassarkú bokacsizma. A hajamat felkontyoltam, kihagyva pár tincset belőle, és szándékosan kissé kócosra csináltam. Már csak a sminkem volt hátra, ami maradt a szokásos. Tus, spirál, rúzs. Hogy hova is készülök ennyire kicsípve? Egy esküvőre. Hihetetlen, de Marci esküvőjére! Összejöttek Lara anyukájával, Zsófival, aki egy tündéri lány, Marci meg fülig szerelmes lett belé, és már a kislányát is imádja. Nagyon jó apa, mert rettentően igyekszik. Zsófi egy alacsony, vékony kis nádszálka lány. Fekete, göndör Kleopátra haja van. Arcán felellhető néhány halvány szeplő, és hatalmas zöld, szinte már ragyogó szemei vannak. Végtelenül kedves ez a lány. Huszonegy éves, ami még oké is, mivel Marci már huszonnyolc. Ideje volt már neki is megállapodni. Iszonyat aranyosak együtt, és ha még hozzá vesszük Larát is, akkor elolvadok tőlük. Marci is változott egy kicsit, de jó irányba. Letette a cigit a kislánya miatt,  és nem jár el csajozni sem. 

  - Kész vagy, szépségem? -dugta be a fejét az ajtón.

  - Egy perc. -rúzsoztam ki a szám. -Most már igen.

  - Gyönyörű vagy. -lépett oda hozzám, majd hosszasan megcsókolt. Fél éve vagyunk együtt, de mág mindig lerészegít a csókja. 

  - Azért te sem panaszkodhatsz. -haraptam be a számat, ahogyan végig néztem az én Rocksztáromon, aki talpig öltönyben volt. Sosem láttam még így. 

  - Legszívesebben szétszaggatnám az egészet. -ráncigálta a zakóját, aminek feltűrte ujját, így megvillantva bal karján lévő tetoválását. - Ha nem lennék tanú, fel se vettem volna.

  - Nekem piszkosul bejön. -húztam le a gallérjánál fogva magamhoz, hogy megcsókolhassam. 

  - Kész vagytok? Ú, bocsi! -nyitott be Adél, mire szétrebbentünk. 

  - Persze. -húztam lentebb a ruhámat. A konyhába leérve Levit taltuk meg. 

  - Te mit csinálsz? -pillantott Delon Levire, aki a konyhában kutakodott. 

  - Ezt lenyúlom. -vágott be a zakója belső zsebébe egy zacskó rizst. 

  - Levi. -sóhajtottam. - Ugye tudod, hogy már van gyerekük? -ugyanis a rizst gyermekáldásként dobálják a párra.