THE HIGH ROAD~Ég Veled Rocksztár

"Eltévedtél, Szépségem?

A hétvége is eljött. Szombat reggel van, ami annyit jelent, hogy este koncert.
Este Szabrival nálam készülődtünk. Tisztelet képen, és hangulat fokozásra, hangosan tombolt a T.H.R egyik albuma. A ruhámat választottam ki éppen, miközben Szabri arról mesélt nekem, hogy ő ma este igenis megszerzi magának Delont, az énekes-gitárost, aki természetesen ahogy meglátja szerelmes is lesz belé, majd később feleségül veszi, és lesz egy fiúk is, akit szintén Delonnak fognak hívni az apja miatt.

Megbeszéltük a srácoknál, hogy a buszmegállóban találkozunk, és onnan megyünk a koncertre, ami mellesleg szabadtéren lesz.

Mikor Szabrival megérkeztünk Andi, Márk és Andris már ott voltak. Már csak Peti hiányzott, és a srácok a roncstelepről, de ők is időben megérkeztek. Már csak alig negyvenöt perc választ el attól, hogy élőben lássam a kedvenc bandám.

A helyszín elé érve kígyózó sor volt. Honnan került ide ennyi ember? Brutális ami itt van. A sor végére beállva azon filóztam, hogy mire beérünk lemegy a koncert. Persze nem így történt, és bejutottunk még időben. Sőt, a srácoknak hála előre is pofátlankodtuk magunkat a második sorban. A színpad előtt, a kordonok mögött vagy hat hatalmas sárga dzsekis állt összefont karral, és tömeget pásztázták.  Hatalmas zsivaj volt, mindenki izgatott volt. Nevetés, és kiabálás, rengeteg ember viselte a pólóján a banda logóját, és több bakancsot láttam itt, mint egész életembe. Voltak olyanok, akik sörrel a kezükben tolakodtak, vagy akik már éppen illuminált állapotban érkeztek. Úgy érezem magam, mint szardella a konzervben, de ez sem érdekelt.

- Úristen, tényleg itt vagyunk! -vigyorgott Andi, mint egy kislány, de a mi fejünk se volt jobb Szabrival, és a srácok is rendesen be voltak már pörögve. Lassan kezdeni kellett volna, de ugye a késés rock & roll hagyomány. Tehát az egész tömeg egyszerre kezdte el kántálni egy ember ként a banda nevét. A hidege rázott közben. Mindenem libabőrös lett, és csak vigyorogni tudtam, éreztem, ahogyan az adrenalin kezd egyre feljebb menni bennem, és már azt se éreztem meg jóformán, ha rátapostak a lábamra, ahogy már az sem bosszantott fel, ha meglöktek.

És akkor kezdődött. A fények a helyükön, majd jött a füst is. Csak vártunk, és vártunk, míg egyszer csak fel nem jött három ember a színpadra. Mindenki mint az őrült ordítani kezdett, ahogy én is. A két gitáros, és a dobos már helyet is foglalt, majd belekezdtek egy számba amit persze itt mindenki ismert, így még nagyobb zaj lett. A dal már majdnem az éneknél járt, mikor feljött az énekes, Delon is a színpadra. Ahogy megláttam kihagyott egy ütemet a szívem. Most látom igazából, mennyire helyes, és hogy mennyire izmos, meg persze magas is. Egy szürke farmert viselt, sötétkék pólóval, és bőrdzsekivel. A haja a homlokába fésülve, kissé kuszán, és csak arra tudtam gondolni, milyen jó lehet beletúrni. A sötétbarna, szinte már fekete szemeivel végigpásztázta a közönséget, majd villantott egy olyan mosolyt, amitől minden lány össze esne. Hófehér fogai vannak, és az arcát egy kevés borosta borítja, amitől csak még férfiasabb. Minden lány háromszor annyira kezdett sikongatni. Szabri meg már szerintem gondolatban le is vetkőztette Delont az arckifejezését látva.

  - Semmit sem látok! -ordította Andi, mire Márknak több se kellet, és szó nélkül a nyakába ültette, így már Andi is látott, és ő is kiabálásba kezdett. És akkor boom. Delon énekelni kezdett. Szinte semmi különbséget nem lehetett észre venni a hangja közt, amit eddig még élőben nem hallottam. Az a tipikus, erőteljes, mély, kissé rekedtes hang. Úgy éreztem abban a pillanatban ezer hangya fut végig rajtam, de nem érdekelt, és én is kezdtem énekelni a tömeggel, és Delonnal együtt. Szó szerint tomboltam. Soha nem voltam még ennyire felszabadult, tele voltam energiával, soha nem volt bennem még ennyi löket, amit most éreztem. Mintha egy teljesen másik világban lettem volna, ahonnan sosem akarok elmenni. 

A srácok összesen kilenc számot játszottak le. Nyolc lett volna, de a közönség kiordibált egy ráadást, és meg is kaptuk. A koncert közben Delon igen csak gyakran pillantgatott rám, amit nem értettem, főleg, mikor először meglátott. Ahogy rám nézett, kissé elnevette magát lehajtott fejjel, majd ismét felemelte a fejét felém, rám mosolygott, és úgy vissza a tömegbe. Akkor ijedten kaptam Szabri felé, hogy van e rajtam valami, vagy ilyesmi, de semmi, szóval tényleg nem értettem, ahogy azt sem, mért nézett rám olyan sokszor.

Összességében a koncert valami eszméletlen volt. Bár én még reggelig folytattam volna, ahogy itt szerintem mindenki más is. A vége volt a rossz, amikor...hát vége lett. A srácok megköszönték, majd lementek a színpadról. A közönség persze reménykedve kántálta ismét vissza őket, de nem volt második ráadás, így egy emberként kezdett özönleni a tömeg.

Most volt csak igazán nagy lökdösés. Csak kapkodtam a fejem, de egyszerűen senkit sem találtam meg. Még Márkot se, aki majdnem két méter. Ott álltam egyedül, a fejemet kapkodtam, mikor megláttam egy szőke hajú lányt az ellenkező irányba szaladni, akinek nagyon rövid szoknyája volt. Hopp, egy Szabri! Azonnal indultam is utána. Tudtam, hogy a bandához akar belógni, és meg kellett akadályoznom, mert őt ismerve úgyis belekeveredne valamibe. Szóval átvágtam magam a tömegen, átmásztam a kordonokon, és a színpad mögé slisszoltam. Egy hatalmas sátorhoz értem, ami nagyon hosszú volt. Az oldalához simultam, hogy ne vegyenek észre. Tudtam, hogy Szabri odabent van, és ki kell onnan hoznom, még mielőtt hülyeséget csinálna. Vagy öt percig tököltem a bejáratnál. Csak egy száznyolcvan fosok fordulat, és előre. Ennyi az egész. Vettem egy nagy levegőt, kinyitottam a szemem, és egy erőteljes, határozott, és gyors mozdulattal meg is tettem. De akárcsak egy rossz filmben, valaki pont akkor tartott kifele, és a nagy lendületemnek köszönhetően neki is mentem.

Azonnal hátrébb léptem kettőt, így ismét a sátron kívül voltam. Felnéztem, és nem... ilyen nincs. Delonba botlottam bele! Vagy másfél fejjel magasabb, mint én, így tényleg eléggé fel kellett rá néznem. Egy cigi volt a szájában, és gyújtó a kezében. Először összeráncolt szemöldökkel figyelt, majd tetőtőt-talpig végig mért, és a szemembe nézett, bennem meg megmozdult valami.

  - Eltévedtél, szépségem?