Járkálók avagy tényleg világvége

Mi???

Nos, ideje egy kicsit visszarázódni a megszokott taktikákhoz. A behatoláshoz szükséges a figyelem, a fegyelem és a logikus gondolkodás. Kicsit tartok ettől, mert túl ismeretlen a terep. Eddig nem barangoltam el, viszont azok után, ami azon a helyen történt, muszáj volt változtatnom. A jobb esélyek érdekében is így döntöttem volna egyszer, de még nem most. Nem teljesen voltam felkészülve egy ilyen változásra, ami az életembe is kerülhet. Persze, itt, most, minden az életembe kerülhet. Akármit teszek, az életveszélyes. Átgondolva, az egész kezdete előtt, cseppet sem volt veszélyes életem. Így kicsit szokatlan volt, de mostanra már megszoktam, ha lehet ezt mondani. Felkészültem rá. Így egy kevés félelemmel a szívemben vágok neki ennek a legújabb kihívásnak.

A folyosón csak pár agyzabálóval kellett végeznem. Ez vagy arra utal, hogy alig vannak, vagy arra, hogy bent egy egész csapat vár rám. Esélytelen, hogy emberrel találkozzak az épületben. Ez kicsit megnyugtató is, mert a legutóbbi személy, akivel találkoztam idegbeteg volt, meg akart ölni, és végül öngyilkos lett. A folyosó végén egy zárt ajtó van, talán még belülről is le van lakatolva. Inkább visszafordulok, és valami mással próbálkozok. Csalódott vagyok, hogy nem tudtam bejutni. Egy helyi kisboltban találtam pár ananász és barackkonzervet, meg pár szendvicskrémet. Ezekkel is el leszek egy darabig, míg nem tudok portyázni menni. Muszáj lesz tovább mennem valamivel nagyobb helyre, mert itt a készletek vészesen fogyóban vannak. Igazából nem vártam mást, se többet. Mindig is ez lesz, így kell élnem, a túlélés lesz a célom, napról napra csak reménykedek, hogy valami változzon. Sokszor csak úgy vagyok, semmi életcélom, de ilyen élettel mégis mit várnak?!

Ahogy sétálok, egy idegen városban, mintha csak én lennék az egyetlen ember a világon, azon töprengek, hogy miért?! Ez egy visszatérő kérdés, amit egyszerűen lehetetlen elfelejteni. Nem tudom kiverni a fejemből. Vajon hányan maradhattunk?

Azt hiszem megőrültem. Vagy agyamra –és szememre- megy ez a rohadt világ. De..nem...tényleg jól látom. Odamenjek, vagy mit csináljak? Vagy csak öljem meg? De ki az? Közelebb megyek, hogy jobban szemügyre vegyem. Ezt nem hiszem el...