* Van benne egy két csúnya szó is*
Meg is hoztam a következő rész, jó olvasást.
Arra kelek, hogy valaki a hajammal játszadozik. Résnyire kinyitom a szemem, de mikor meglátom az illetőt, gyorsan vissza is csukom. Jóízűen felnevet, látva reakciómat.
- Szia, Baba. A hajamba puszil, engem meg kiráz a hideg. Eltolom magamtól, én meg szép lassan felkelek, és a fürdőbe csoszogok, hogy rendbe szedjem magam.
- Hol voltál? Teszem fel a kérdést, keserű szájízzel.
- A srácokkal, de ezt le is írtam neked. Mondja hihetetlenkedve.
- Igen leírtad, de nem ott voltál.
- Hol máshol lehettem volna?
- Nem tudom, mond meg te!
- Mit akarsz ezzel mondani? Jön be a fürdőbe, és szembefordít magával.
- Talán azt, hogy egy másik nővel töltöd a mindennapjaidat, amikor éppen ráérsz.
- Most komolyan honnan a szarból szedted ezt? Üvölt, tudja, hogy igazam van, de talán még magának is fél bevallani.
- Tudod honnan szedtem? Megrázza a fejét.
- Reggel mikor telefonáltál, hallottam mindent. Hajtom le a fejem.
- Hallottál mindent? Kérdezi elcsukló hangon.
- Igen, szóról szóra mindent.
- A picsába! Szitkozódik, és ami a keze közé kerül, azt a falnak vágja. Mikor egy kicsit lenyugodott, megfogtam a kezét, és próbáltam megnyugtatni, mert így nem mennénk semmire.
- El mondanád, hogy kivel beszéltél, ma reggel telefonon?
- Nem tehetem. Mondta elcsukló hangon.
- Szóval nem teheted? Teljesen ledöbbentem.
- Nem. Rázza meg a fejét.
- Akkor ne tedd, de én teszek valamit az ügy érdekében.
- Micsodát? Kapja fel a fejét, ijedten.
- Elmegyek! Mondom ki határozottan, és még saját magam is meglepődöm honnan jött ez a nagy bátorság, erő hogy ezt kimondjam. Kikerülve őt elindulnék vissza a szobába, de megragadja a karomat.
- Nem mehetsz el. – Kérlek, ne menj el.
- Miért ne mehetnék el? – Oda megyek, ahova akarok, amikor akarok, senki, ismétlem, senki nem fogja nekem megmondani, hogy mit hogyan csináljak, értetted? Csak egy bólintással jelzi, hogy megértette, amit mondtam neki. – Helyes! Mondom, kicsit bizonytalanul. Elrántom a kezem az övéből, majd visszaballagok a szobába.
- Ne menj el, kérlek. Csuklik el a hangja.
- Mondj egy kibaszott okot, ami miatt maradnom kellene. Teszem csípőre a kezem, és belenézek a gyönyörű szemeibe.
- Miattam maradj, kérlek. Lehajtja a fejét, én meg csak legyintek egyet.
- Majd ha meg tudod magyarázni, kinek mondtad a telefonba, hogy "szeretlek" akkor majd beszélhetünk, addig ne is keress, kérlek.
- Nem lehet, nem mondhatom meg az illető nevét, túlságosan is kiakadnál, értsd már meg, nem lehet.
- Akkor ne mond el, de én nem maradok itt, veled. Bökök a mellkasára. Elkezdek a bőröndömbe bepakolni, aztán felhúzok egy melegebb pulóvert, majd kicipelem az előtérbe a bőröndöt. Felhúzom a cipőm meg a kabátomat, kiviszem a kocsimhoz a bőröndöt. Berakom a csomagtartóba, aztán még utoljára visszanézek.
- Akkor, szia. Mondom zavartan, én magam sem akarom ezt, de rákényszerít erre a döntésre.
- Mikor jössz vissza?
- Majd ha képes leszel felnőni, és elmondod, kivel beszélnél telefonon. Beszállok a kocsiba.
- Már mondtam, nem mondhatom el. Mondja szomorúan.
- Hát oké. Azzal becsukom a kocsi ajtaját, és elindulok. Épp hogy kiérnék az utcából, rezegni kezd a telefonom. Megnézem ki az.
* Tudd, hogy én mindig szeretni foglak.
* Tudd, hogy te vagy a jelenem, meg a jövőm is egyben. Te vagy a legfontosabb számomra, kérlek gyere haza.
A könnyeimnek utat engedek, amik lefolynak az arcomon. Felmerül az a kérdés bennem, ha tényleg fontos vagyok neki, és szeret, akkor miért nem tudja elmondani, az igazat, miért titkolózik? Miért csalt meg?
