Az ablakon bámultam kifelé. Esett az eső, a szél is erősen süvített. A lámpák bevilágították az utcákat. Fejemet az ablaküvegnek támasztottam majd behunytam a szememet. szeretem ezt a csendet, nincs hangoskodás, egyszerűen csak elmerülhetek a gondolataimban. A telefon csörgése zavarta meg gondolatmenetemet, az órára szegeztem tekintetem, majd csodálkozva néztem vissza telefonom képernyőjére. Hajnali négy óra. Dániel neve villant fel a képernyőn. Hezitálva ugyan, de lenémítottam a telefonomat majd arrébb toltam az asztal végébe.
Most nem lenne jó ha beszélnénk, nem hinném hogy nyugodt tudnék maradni.
Három óra múlva
Bögrémet a számhoz emelve ittam bele a forró kávéba. A bögrét újra az asztalra helyeztem, majd egy pontra szegeztem tekintetem. Minden szét hullik körülöttem és én ezt nem tudom megakadályozni. A csengő hangjára felkaptam a fejem majd felálltam az asztaltól és az ajtóhoz mentem.
A zárat elfordítottam majd kinyitottam az ajtót. Dániel állt az ajtóban értetlen arckifejezéssel.
- Szia. Már hajolt volna közelebb mikor is én, hátra léptem egyet. - Minden rendben?
- Persze, minden rendben. - Elmennél, kérlek?
- Most mit tettem? Kezeit az ajtóra rakta majd beljebb lökte.
- Dániel. Hangomat kicsit megemeltem. - Menj innen kérlek! Mellkasára tettem a kezemet, majd megéreztem hogy őrült módon kalimpál a szíve.
- Mond el hogy mi bajod, megint. Kezeit a csuklómra tette, majd közelebb hajolt hozzám.
- Mi az hogy, mi bajom megint ? - Voltam én olyan idióta hogy elhittem amit mondtál, de ebből semmi az égadta világon nem volt igaz. Kiáltottam majd kilöktem az ajtón.
- Én nem hazudtam! Megint csak beljebb akart jönni de én ebben megakadályoztam.
- Elhitetted velem hogy szeretsz, hogy kellek neked, és mind hazugság volt. Homályos tekintetemet az ő szemeibe fúrtam.
- Nem értelek. - Amit mondtam az mind igaz volt, tegnap úgy váltunk el hogy minden rendben van köztünk. Akkor most mi a probléma? Egy hirtelen mozdulattal közelebb húzott maghoz majd egy laza mozdulattal belökte az ajtót.
A mellkasát kezdtem ütögetni de semmit nem értem el vele, így hát hagytam magam és a kezeimet a mellkasán hagytam.
- Az a lány, akivel megcsaltál, tegnap felment hozzád, mikor én eljöttem tőled.
- Értem. - De hogyha mindjárt ezzel kezdenéd akkor elmondanám hogy mi van, de nem, te nekem estél egyből. Rázza meg a fejét majd ad egy puszit a homlokomra. - Igen ott volt nálam, és én el is magyaráztam neki a telefonban is meg tegnap is hogy nem akarom többet látni, amit ő nem nagyon akart felfogni. - Nem engedtem be, nem történt semmi ezt biztosra állíthatom neked. Még egyszer nem követem el ugyan azt a hibát, még egyszer nem akarlak elveszíteni.
Közelebb hajolt hozzám, majd szájt az enyémre illesztette.
Elválunk egymástól majd felkapva a kanapéhoz cipel majd szép lassan letesz majd ő is mellém fekszik. Lábaimat a dereka köré fonom majd szorosan átölelem.
- Ne hagyj magamra, kérlek maradj velem.
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
