Why is he? (Niam Horayne) [BEFEJEZETT]

6. Fejezet

Éva
Mikor megérkeztem Angliába a csomagjaim megtalálása után a váróba siettem, ahol Ádám volt egy másik sráccal. Bepasizott és nem szólt? Ledobtam a bőrödömet a földre és kitártam a karjaim. Épp hogy ezt megtettem már szorított is magához.
-Nem lesz semmi baj...-motyogta a fülembe magyarul. Gondolom a pasija nem tud a nyelvünkön.
-Mutass be a pasidnak...-mosolyogtam a legjobb barátomra.
-Oké.-mondta mosolyogva, majd mikor leesett neki hogy mit is mondtam fülig pirult.-De ő nem is...
-Persze, majd el is hiszem.-mondtam miközben a fenekére csaptam. A srác persze csúnyán nézett és ekkor váltottam át angolra.-Szia. Én vagyok Eva, Adam legjobb barátja. Örülök hogy ilyen aranyos pasija van.
-Eva!-jött zavarba Adam.
-Tudod ezt még nem beszéltük meg szóval zavarban van...-hajolt a fülemhez a srác.-Ugye lenne esélyem?
-Zayn...-pillantott kiskutya szemekkel az említett felé a legjobb barátom.-Bocsi csak Eva, mint a többi magyar lány előszeretettel érti félre a dolgokat.
-Most mit csináljak, ha meglátom egy sráccal a legjobb barátomat, aki történetesen meleg?-mosolyogtam a fiúkra.

Adam
Hát én megölöm ezt a nőt... miért kellett ezt elárulnia? Így tuti, hogy el fog lökni magától és többé nem akar majd beszélni velem. Már épp le akartam szidni Évát, amikor Z megfogta a kezem, szembefordított magával és megcsókolt. Lágy mégis vad táncra hívta nyelvem és természetesen hagytam, hogy irányítson. Éva csak mosolyogva állt és nem szólt bele az ügybe, bár láttam rajta, hogy fáj látnia... neki nincs meg szerelme...
-Indulhatunk?-kérdezte mosolyogva Z. Apró bólintással jeleztük, hogy igen. Z igazi úriember módjára vitte Éva csomagjait, mi pedig hátul kullogtunk. A karomon csimpaszkodott a lány, aki mindent elfogadott velem kapcsolatban és megvédett.
-Hogy tudtad meg?-kérdeztem, mire behunyta szép zöld szemeit.
-Odajött hozzám és azt mondta, hogy a barátnője nem szeretne minket együtt látni, szóval ne beszéljünk élőben... max. interneten vagy telefonon.-ahogy az utolsó szavakat kimondta könnyei útnak eredtek. Ekkor láttam meg, hogy nagyon lefogyott. Szűk piros nadrág volt rajta fekete tornacipővel és egy bő pulóverrel.
-Ezt mikor mondta?-kérdeztem idegesen. Nem válaszolt így szembe fordítottam magammal és vállánál fogva rázogatni kezdtem.-Mióta nem eszel normálisan?! Mióta kínzod magad?!
-Egy hónap...-motyogta halkan csukott szemekkel. Magamhoz szorítottam, de csak óvatosan... attól féltem, hogy összeroppan az amúgy sem túl izmos karjaim között.
-Eddig miért nem szóltál erről?-kérdeztem idegesen, miközben a szőke tincseket simogattam.
-Nem akartalak zavarni... tudom, hogy apukád...-suttogta halkan a mellkasomba.
-Minden rendben lesz...-csókoltam a hajába. Ez a lány mindig erősnek mutatta magát és sosem sírt. Mindig mosolygott. Fáj ilyen állapotban látnom... nem hiszem el, hogy Máté nem vette észre ezeket...

Dávid
Máté aggódva pillantott körbe Éva szobájában. Mindehol a közös képeket voltak a falon... az ágya megvetve állt... soha nem vetette meg az ágyát, így mindig nekem kellett. Mégis most ő tette meg.
-Hol van Éva?-fordult felém Máté.-Nem volt ma suliban így áthoztam a tanulnivalót...
-Nem mondta?-kérdeztem meglepettséget színlelve. Majd a homlokomra csaptam, mint aki most világosult meg.-Hogy mondta volna, amikor nem beszélhet veled... szóval kiment Angliába Ádámhoz. Komolyan nem vetted észre, hogy milyen állapotban van? 15 kilót fogyott egy hét alatt... egy hónapja nem eszik normálisan... csak egy hét alatt 15 kiló, érted? Tudtad jól, hogy miattad volt ez, de nem tettél semmit...
-Az egyik legjobb barátja vagyok, attól hogy nem beszé...-kezdett magyarázni Máté, de nem hagytam hogy befejezze.
-Ő SZERELMES BELÉD! MINDIG FÉLRE ÁLL, HA JÖN AZ ÉLETEDBE EGY CSAJ, AKI MIATT ELHANYAGOLOD! EZ MÁR MINDENNEK A TETEJE! HOGY MONDHATTAD AZT NEKI, HOGY NE SZÓLJON HOZZÁD?!-ordítottam.-Hát nem érted?! Ha ezt így folytatja meg fog halni...
-Meghalni?-kerekedtek ki a szemei Máténak.
-Tudod jól, hogyha ilyen ütemben fog fogyni továbbra is akkor annak nem lesz jó vége...-mondtam szúrós tekintettel.-Egyébként nézzük meg, hogy mennyire szeret a barátnőd... 5 perc alatt elérhetem, hogy megcsaljon... de az unokatestvérem akár a világ minden kincsére sem cserélne le.
-Nevetséges vagy.-mondta Máté.
-Tényleg?-kérdeztem, majd ráírtam a csajára fbn...

Én: Szia drága! :*
Hanna: Szia. :* Mit szeretnél?
Én: Arra gondoltam, hogy ma randizhatnánk ma este. A BMWmel érted mennék és elvinnélek vmi puccos helyre.
Hanna: Rendben. Arad utca 16, 7 óra. Még szakítok azzal a szerencsétlennel és tiszta a terep.

Máté telefonja csörögni kezdett, majd kihangosította és hallottam, ahogy a csaj a legbénább szöveggel szakít velem. Mikor kinyomta Máté csak mosolyogtam rá.
-Hiszel nekem?-kérdeztem, mire csak bólintott.-Felhívom Évát és kihangosítom, de ne szólalj meg.
-Halló?-szólt bele szomorúan Éva.
-Szia. Mátéval most szakított a barátnője...-mondtam, mire hallottuk, ahogy sírni kezd.
-Jól van Máté? Ugye nem volt vele durva a csaj? Hazamenjek?-szipogott az uncsitesóm.
-Jól van... maradj csak, hisz csak ma érkeztél meg.-mosolyogtam.
-Ugye figyelsz rá, hogy normálisan egyen?-a hangja aggódó volt és szomorú.
-Most nem örülnöd kéne, hogy szakítottak?-kérdeztem.
-Dehogy. Hogy is örülhetnék? Hisz neki ez fáj...-szipogta Éva.-Add vissza!
-Halló?-hallottam meg Ádám hangját.
-Szia.-szólaltam meg.
-Dávid, kérlek intézd el hogy az a vadbarom végre észrevegye magát...-mondta idegesen.
-Oké Ádám, vigyázz az én uncsitesómra. Szia.-nyomtam ki a telefont, majd Mátéhoz fordultam.-Ez az amit észre kéne venned... ő már régóta szeret és soha nem akar elhagyni... ha fáj neki még akkor sem.
-Dávid, én most hazamegyek. Sok sikert a randihoz.-motyogta Máté, majd elrohant, míg mielőtt reagálni tudtam volna.