Why is he? (Niam Horayne) [BEFEJEZETT]

8. Fejezet

Máté
A telefonom csörgött és Ádám neve villogott a kijelzőn.
-Igen?-szóltam bele a készülékbe.
-Gratulálok Máté... igazán ügyes vagy na meg okos is...-morogta beszélgetőpartnerem.
-Mit követtem el?-kérdeztem.
-Gratulálok apuka vagy!-mondta a telefonba tele szarkalmussal.
-Mi?!-akadtam ki.-Ugyan ki terhes tőlem, te?!
-Éva az...-motyogta. Mi? Mikor?-...emlékszel mikor egy ágyban ébredtetek hát... csak te lehetsz az apuka, hisz még csak veled lehetett... tudod hogy még egy pasija se volt...
Teljesen letaglózott a dolog... nem elég hogy kínoztam, de még terhes is.
-Azonnal indulok...-mondtam, majd kinyomtam a telefont és el kezdtem csomagolni. Gyors pakolás után már mentem is a reptérre és az első angliai gépen már rajta is voltam. Mit műveltem már megint?!

Ádám
Z hozzám simult hátulról és a nyakamba csókolt. Halkan sóhajtottam, ahogy végig futott rajtam az a jól eső borzongás.
-Nyugodj meg Kicsim... még semmi baj nincs...-simogatta az oldalam Z.
-Terhes a legjobb barátnőm a legjobb barátunk pedig most indul Angliába...-motyogtam. Sosem gondoltam volna hogy ez az idő is eljön.
-Kicsim nyugodj meg!-fordított szembe magával, majd ajkaimra tapadt. Lehunytam a szemem és hagytam hogy nyelve táncra hívja az enyémet. Egyik kezemmel a hajába túrtam, míg másikkal még mindig a mellkasán támaszkodtam. A kezeit bebújtatta a pólóm alá és cirógatta a bőrömet. Istenem...

Zayn
Megint a puha bőrét simogathattam a pólója alatt. A konyhapultnak szorítottam, mire felnyögött, így megszakítva a csókunkat. Mikor tekintetünk találkozott mégjobban felizgultam az előttem álló angyalra. Egy halk puffanást hallottunk az emeletről, így gyorsan felrohantunk. Eva feküdt a lépcső előtt. Mi van ezzel a lánnyal?
-Éva!-rohant a lányhoz Adam miközben magyarul szólongatta. Mi a franc van itt? Szőke haját kiseperte a lány arcából aki megmozdult és nyöszörögve kinyitotta szemeit.

Máté
Csengettem az ajtón... Ádámék háza előtt álltam. Egy fekete hajú srác nyitott ajtót.
-Szia. Te ki vagy? Most nem éppen alkalmas időpontban érkeztél...-akart kizárni, de odatettem a lábam.
-Helló. Én vagyok az apa szóval alkalmas...-léptem be miközben előszedtem elrozsdásodott angol tudásom. Szó nélkül indult az emeletre. A csomagjaimat ledobtam a lépcső mellé és a srác után siettem. Bevezetett egy szobába, ahol a kis Törpim feküdt és nem festett valami fényesen.
-Aranyos kis törpikém... itt vagyok...-huppantam az ágyra és magamhoz húztam.
-Én tényleg nem... tényleg...-pillantott rám könnyes szemekkel.
-Szeretlek.-csókoltam meg... nyelvem lassan és óvatosan vezettem át a szájába, nehogy valami kárt tegyek benne, hisz már elég sok gondot okoztam... visszacsókolt, de hirtelen elhúzódott.-Törpim mi a baj?
-Te még mindig jársz egy másik lánnyal és őt szereted...-szipogta Éva. Eddig mindig erősnek mutatta magát, de most sír és remeg. Arca megviselt és sápadt.
-Mikor megtudtam, hogy mi van veled rögtön felültem az első gépre, végig sírtam az utat, mert bántottalak és még azt mondod hogy azt a csajt szeretem?!-akadtam ki.
-Igen... őt szereted. Nem engem... nem akarok bajt okozni neked.-mondta miközben az első könnycsepp legördült az arcán. Csak. Ezt. Ne. Ne sírj, mert végem. A női könnyektől kész vagyok...
-Szakítottunk és az uncsiddal fog randizni, de nem érdekel.-mondtam miközben kezeim közé fogtam az arcát.-Szerelmes vagyok beléd mióta csak az eszemet tudom, de csak most jöttem rá. A gyerekemet hordod a szíved alatt... a mi gyerekünk... feleségül veszlek és veled maradok örökké. Amikor meghallottam, hogy el mentél a szívem szakadt meg. Megállás nélkül sírtam... nem tudtam mást tenni, képtelen voltam csak sírtam és üvöltöttem, érted? Azt hittem, hogy meghalok.
-Sajnálom...-motyogta és félre pillantott. Elkaptam az állát és magam felé fordítottam az arcát.
-Ne sajnáld! Én sajnálom az eddigi éveket...-hajoltam ismét ajkaira. Most nem tolt el magától, hagyta hogy csókoljam, míg levegőhiány miatt el nem váltunk. Istenem... hogy lehet az, hogy a többi csók nem volt ilyen jó érzés?-Szeretlek.
-Akkor mi nem is zavarunk...-mondta Ádám az ajtóból.-A csomagjaid az ajtó előtt lesznek...
Édes csókokat loptam, majd mosolyogva felpattantam és magammal húztam.
-Egyél végre normálisan, gyere. A bábánknak ez nem tesz jót és neked sem.-magyaráztam, miközben magam után rángattam a konyhába, de előtte bevittem a csomagjaimat. A konyhában felültettem a pultra. Mosolyogva figyelte, ahogy egy kis slambucot készítek. Az apja megtanított, hogyhogy kell csinálni... egy jó adagot csináltam, hogy nehogy kevés legyen és megfeleztem a 4 főre szánt adagot. Hogy miért is ismerem ki magam ennyire jól itt? Mivel minden nyáron itt voltunk nyaralni Törpimmel... imádom Ádi szüleit, hogy megengedik ezt nekünk. Nem akarta meg enni az egészet, de én csak nem hagytam békén, míg ki nem ürült a tányérja....