Why is he? (Niam Horayne) [BEFEJEZETT]

4. fejezet

Niall
Jól elkéstünk suliból hála annak, hogy Liam "pancsizott". Siettem volna terem felé, ha a drága szerelmem nem ken fel az egyik szerkényre, miközben vadul megcsókolt.
-Liam már így is...-kezdtem bele a mondatomba, de elhallgattatott egy csókkal.-késés...-még egy csók.-ben vagy...-ismét egy csók amire el is hallgattam. Nem érdekelt többé, hogy be kéne érni órára csak hagytam magam. Csak a csengő szakított minket félbe... amikor meglátott Lou hosszasan megölelt, ahogy Harry is. Zayn egy nyakast akart levágni, de persze a pasim nem engedte neki. Örülök hogy újra itt lehetek. Hiányzott már a suli...

Zayn
Mikor megláttam Niallt rögtön meg akartam ütni, de Liam nem hagyta. Niall csak hálásan tekintett a bátyjára, aki egy szívdöglesztő mosoly kíséretében húzta közel magához Niallt.
-Szeretlek...-suttogta Liam, majd megpuszilta Niall arcát, aki kissé elpirult. Akkor ők most járnak?-Gyere Cicám...
-Oké.-mondta Niall, majd összekulcsolta Liam az ujjaikat és elvonultak.
-Akkor most ők járnak?-kérdezte Lou.
-Nagyon úgy fest.-motyogtam, majd el siettem a mosdóba. Amint beértem beleöklöztem a tükörbe, amin a vérem látszott is. Lihegve támaszkodtam a mosdókagylón... én tényleg szeretem Niallt. Nem tehetek róla, hogy van a betegségem. Tényleg ma mennem kell vissza... dühkezelési kurzustól pszichológusig minden van. Nem tudom, hogy miért vagyok ennyire elcseszett. Sosem akartam bántani a szeretteimet... valamikor régen a családomat elvesztettem... de mai napig nem tudom, hogy hogy... még mindig nem zárták le az ügyet, pedig már rég történt. Csak annyit tudok, hogy rossz érzésem van Liammel kapcsolatba... amikor meglátom az undort és a félelmet váltja ki belőlem, mégis ott lebeg valahol egy halvány reménysugár.

Louis
Harry a csípőmre simította a tenyerét miközben Z elrohant. Utána akartam menni, de Hazz nem engedett.
-Kicsim tudod, hogy ilyenkor egyedül kell hagynunk. Nem akarom, hogy bántson téged vagy hogy nekem kelljen bántani, hisz ha ott vagyok akkor nem csak magában, hanem bennem is kárt akar tenni.-mondta Harry.
-Tudom, de rossz látni ahogy egy barátod tönkreteszi magát és egy másik barátodat...-motyogtam.
-Nyugodj meg, Z majd talál valakit, aki lenyugtatja.-adott egy puszit az arcomra.-De téged nem adlak vissza.
-Ki tudja? Lehet vissza kéne mennem hozzá...-mondtam komoly arccal.
-Sajnálom, de ilyen lehetőség nincs.-mosolyodott el huncutul.-Te csak az enyém vagy és ha valaki más akár egy hajszáladhoz hozzáér akkor halott ember.
-Nyugi azért nem kell rögtön szétkapni mindenkit...-mosolyogtam.-Tudod, hogy csak vicceltem...
-Ilyenekkel inkább ne viccelődj...-mosolygott és megcsókolt.

Zayn
A suliból eljöttem és beültem egy pubba. Egy 16 éves fiú állt a pult túloldalán. Ahogy megpillantottam nem tudtam másra koncentrálni... minden dühöm egy perc alatt leszállt. Félénken mosolygott rám, én pedig határozott léptekkel indultam meg felé.

-Szia...-mosolygott félénken... de édes a hangja.
-Szia. Mi a neved?-kérdeztem mosolyogva.
-Adam Foster vagyok. Mit adhatok?-aranyos akcentussal beszélt.
-Egy csókot kérek.-mosolyogtam, mire elpirult.-Honnan jöttél? Aranyos az akcentusod.
-Magyarországról jöttem, egy idős párral lakom. Szerettek volna gyereket, de nem lehetett nekik, így azzal kompenzálták, hogy egész életükben utaztak... aztán örökbefogadtak és letelepedtünk itt. Elnézést sokat fecsegek... biztos hogy nem azért jöttél hogy engem hallgass.-hebegett-habogott édesen Adam.
-Ráérek.-mosolyogtam.
-Aranyosom gyere csak egy kicsit...-hallottam meg egy női hangot.
-Anyu mit keresel itt?-mosolyodott el a fiú és rögtön az említetthez rohant. Inkább lehetne nagymama, de annyi szent hogy nagyon aranyosak együtt.
-Hát hiányoztál így bejöttem megnézni hogy vagy.-mosolygott.-Ugye nem dolgozol túl sokat? Attól, hogy apád...
-Tudom anya... nem dolgozok túl sokat. Köszönöm hogy benéztél, de menj haza hozzá, tudod hogy nélküled nem képes semmire...-adott egy puszit az anyukája arcára, majd megindult visszafelé, de egy pasas útközben a fenekére csapott.
-Cica, hozz még egy sört...-mosolygott.
-Azonnal.-motyogta Adam, majd sietve megtette az utat és letette a sört a vendég elé.
-Öltánc nem jár? Törzsvendég vagyok...-mosolygott.
-Sajnálom uram, de ha ilyen szolgáltatásokat szeretne igénybe venni közlöm rossz helyre jött.-mosolygott Adam.
-Ugyan már, csak én vagyok itt... még egy ismeretlen kölyök. Borravalót is kapsz bőségesen.-mosolygott a férfi.

Adam
Megint szórakozik velem az egyik törzsvendég, de ki kell bírnom... nem tilthatnak ki minden vendéget miattam.
-Kérlek George, hogy ezt a feleségeddel beszéld meg.-mosolyogtam, mire elvörösödött a feje és ordítani kezdett.
-De kis szajha fogd be a szádat! Ha a feleségéhez mersz szólni nem leszek veled kegyes amikor már odáig jutsz, hogy a seggedet is felkínálod amiatt a vén fasz miatt!-szemeim könnybe lábadtak... nem adhatom fel, apámért mindent meg kell tennem. A gyógyulása érdekében...

Zayn
Hirtelen nyomta le a férfit a helyére, majd kérlelő tekintettel pillantott rám. Most ő tényleg...?
-Adam fejezd be most azonnal!-kiabáltam rá.-Te meg hagyd békén a csajomat!
-Ja hogy a pasid az?!-nevetett fel a csávó.-Mennyit fizet a seggedért? A kétszeresét adom. Ekkor már magamhoz rántottam a fiút és mosolyogva öleltem magamhoz.
-Sajnálom, de...-kezdett bele.
-Csak fogd be.-pusziltam meg a homlokát az egész testében remegő fiúnak...