Why is he? (Niam Horayne) [BEFEJEZETT]

9. Fejezet

Adam
Mosolyogva figyeltem azt, ahogy végre boldog Éva... végre ő és Máté együtt vannak. Hosszú éveken keresztül szenvedtek, de mostmár jó minden.
-Akkor elmentünk!-kiabálta Z, miközben kihúzott a házból. Beültünk a kocsijába és mosolyogva pillantottam rá. Végre bemutat a barátainak. Egy ház előtt álltunk meg. Kinyitotta nekem az ajtót és a kezemet megfogva húzott maga után.
-Sziasztok!-mosolygott ránk a barna göndörke.-Menjetek csak a nappaliba mindjárt megyek én is csak felmegyek Louért.
-Oké.-mosolyogtunk.

Louis
Remegett a kezem... miért? Miért történik megint ez?
-Loui...-nyitott be Harry, majd mikor meglátta, hogy ismét a WC mellett gubbasztok hozzám rohant. Látta, hogy remegek és ez nagyon megrémítette.
-Itt vannak?-kérdeztem és a hangom is remegett.
-Igen.-mondta Hazz.
-Kérlek segíts, hogy le tudjak menni...-óvatosan felemelt és levitt a lépcsőn. Az előtérben lerakott és mindketten hatalmas mosolyt öltöttünk az arcunkra. Nem tudhatják meg, hogy baj van... Hazz leült a fotelbe és én az ölében helyezkedtem el.

Niall
A hangulat jó volt, aztán megláttuk Lout... az arca be volt esve és sápadt volt... karikás szemei voltak és fogyott. Eljátszottuk, hogy nem vettünk észre semmit és ugyanúgy poénkodtunk tovább. Amikor beültünk a kocsiba sírni kezdtem. Nem tudom, hogy mi lehet vele, de szörnyű, így látni őt. Zayn párja nagyon aranyos. Ő is "bevándorló", mivel ő magyar. Meséltek egy magyar lányról, aki sok nehézség árán, de elérte, hogy viszont szeressék. Azt hittem ez csak egy történet, de azt mondták, hogy legközelebb bemutatják nekünk őket.
-Kicsim... nyugodj meg... nem lehet nagy a baj, ha nem mondtak semmit...-simogatta a combom belsejét.
-Liam... ők akkor nem mondanak semmit, ha van valami...-szorítottam meg a kezét.
-Nem lesz semmi baj...-csitított Liam és én el is hallgattam, hisz hazaértünk.

Harry
Miután elmentek a vengédeink felvittem Lout. Két hete rákot diagnosztizáltak és elkezdtük a kemot, de csak rosszabbul érzi magát Lou. Állandóan remeg... nem akar enni és hányni is szokott... infúzió I'd van itthon, amire most is rá van kötve. Nem akarjuk elmondani a srácoknak csak amikor nagyon muszáj. Nem akarjuk, hogy aggódniuk kelljen. A suliban már jelentettük az igazgatónak és azt mondta, hogy nem kell emiatt évvégén vizsgáznunk. Mondta, hogy maradjak Louval ès ápoljam, ami nálam magától értetődő volt.

Zayn
-Nem akarlak idegesíteni, de szerintem rákos...-közölte velem Adam.
-Tudom...-sóhajtottam. Majd leparkoltam a házamnál. Ma nálam alszik az én kis szerelmem. Amint beléptünk az ajtón felpréseltem a falra és vadul csókolni kezdtem.

Éva
Mátéval éppen filmet néztünk és mosolyogva bújtam hozzá, amikor Gwen nagyi bejött.
-Gwen?-pillantottam rá mosolyogva.
-Hallottam, hogy babátok lesz.-mosolygott ránk.-És arra gondoltunk, hogy lehetne Ádám az egyik keresztszülő.
-Ez túl van tárgyalva, hisz mi is így gondoltuk.-mondta Máté.
-Na akkor megyek és nem is zavarok...-somfordált ki Gwen.

Adam
Nagyon fáj... próbálja úgy csinálni, hogy ne fájjon, de nem bírom tovább, így kiengedtem egy fájdalmas nyögést.
-Sajnálom... szeretlek...-puszilgatta szét a fejem Z.
-Csak várj egy kicsit, míg hozzászokok kérlek...-nyöszörögtem, mire elkezdte szívni a nyakam ismét. Egy idő után szóltam, hogy mozoghat és egyszer eltalált egy pontot, aminél olyan magasan és hangosan nyögtem. Elmosolyodott és ezek után csak azt a pontot célzota.

Máté
-Hol van Ádám?-kérdeztem, majd eszembe jutott, hogy felhívom.
-Halló?-szólt bele Zayn.
-Tudod adni Adamet?-kérdeztem.
-Bocsi, de most nem éppen...-mondta Z, majd hallottam, egy halk nyögést. Neeeee! Én meg itt zavarom őket...
-Bocsi, tesó... majd szólj Adamnek, hogy kerestem.-nyomtam ki a telefont.
-Kitalálom!-nevetett Éva.-Akció van, te meg bezavartál!
-Így legyen ötösöd a lottón Cicám!-adtam egy cuppanós puszit az arcára Évának. Magamhoz öleltem és jól betakargattam.
-Máté nem fázok...-motyogta.
-De, csak még nem érzed....
-Egyszer ezzel a sírba teszel...-nevetett a szerelmem.-Na jóccakát'! Szeretlek...
-Én is szeretlek...-motyogtam.