Stargate Atlantis - Origin - 1. kötet

Labor látogatás

                                                                                      Labor látogatás

"Álomból valóság,

valóságból álom? "

Richard Woolsey sokat gondolkodott, mit is tegyen Sheppard álmaival kapcsolatban. Ezenkívül ott volt még a város vezetése is, - ami nem kis munkának bizonyult számára - , főleg annyi idő után, hogy újra a Pegazusban vannak. Felvette a kapcsolatot a feletteseivel is ez ügyben. A választ nemrég kapta meg. A számítógépen levő íráson jártak a pillantásai, mikor a kapu hirtelen aktiválódott. Sheppard-ék tértek vissza egy újabb felderítésről. A kód megérkezése után megadta a parancsot a pajzs leengedésére. Elindult lefelé a lépcsőn. A kaputerem a megszokott, halvány fényben úszott, amelyet az eseményhorizont okozott. Pár másodperc múlva a négy személy kilépett a kör alakú Ős tárgyból. Woolsey a lépcső alján várta Őket.

- Mi hír odaát? - érdeklődött.

- Békés. A Lidércek eddig még nem tértek vissza a bolygójukra. - válaszolta John, miközben a fegyverét kapcsolta le a mellényről.

- Figyelmeztettük őket. - szólt egyhangúan Teyla.

- Rendben, mehetnek. - utasította Őket, majd elindult. Hirtelen visszafordult az alezredes felé, aki épp lefelé tartott a lépcsőn, a gyengélkedő felé vezető folyosó irányába.

- Alezredes! El kell mennem egy diplomáciai tárgyalásra. Délután öt órakor várom Magát, Dr. McKay-t és Dr. Beckett-tet az irodámba! - hangzott az egyértelmű parancs.

- Rendben, ott leszünk. - vette tudomásul a dolgot, majd sietett tovább.

***

A megadott időpontban a három férfi mit sem tudva igyekezett Richard irodája felé.

- Jöjjenek be. - hangzottak város vezetőjének szavai nyugodtan. Ebből mégis kiérződött valamiféle komoly jelleg, amitől a most érkezettekben apró kíváncsiság hullámzott.

- Miért hívatott minket? - érdeklődött John, miközben Rodney-t figyelte, aki már megint egy kézi számítógépen dolgozott.

Épp egy munka kellős közepén szakította félbe a tudóst a hír a tárgyalásról. Nem repesett az örömtől. Zsörtölődött, miért is kell neki ott lennie valahol, és ott biztos valami unalmas beszélgetést végighallgatnia, miközben dolgozhatna inkább.

- Döntést hoztam az álmával kapcsolatban. - nézett eleinte hideg tekintettel az előtte levőkre - Nehéz volt. Tudják, ez nagy felelősség. Ezért nem lehet semmit elkapkodni. Minden lehetőséget át kellett pontról pontra gondolnom.- ismertette azt, hogy mire jutott, miközben John-t látszólag majd szétfeszítette az ideg.

- Lehetne a lényegre térni?- türelmetlenkedett Sheppard.

- Elhiszem, hogy izgatott alezredes, de előbb hadd fejezzem be, amit mondani szerettem volna. - intette nyugalomra diplomata érzékének minduntalan nyugodt megnyilvánulásával Woolsey. Várt pár pillanatot és folytatta. - Ismertettem az IOA-val az információkat, amiket megadott. Az egyetemről, a látottakról, mi több a névről is tájékoztattam őket. S, nagyon úgy fest a dolog, hogy megtaláltuk a személyt.

- Na, ne... - bukott ki Rodney-ból – Sheppard-nak még az álmai is valóra válnak. Ezt a mázlistát... - mondta lehangolóan magára nézve. Ő bármikor is álmodik egy ZPM-el, bezzeg az nem válik valóra.

- Hallgass már Rodeny! - szólította fel Carson.

- Mr. Woolsey. Kérem folytassa. - már egy apró megkönnyebbült és boldog mosollyal az arcán várta a fejleményeket - Ott tartottunk, hogy megtalálta a személyt... - mondta Sheppard továbbra is izgatottan.