Stargate Atlantis - Origin - 1. kötet

Rendszertelen túltöltődés

"Viharban élő fénynyaláb,

felhők nélkül alakot öltő fénysugár..."

McKay sietett át az irányítórészlegen, míg Carson a konzolok előtt követte figyelemmel az eseményeket. Rodney megállt az ajtóban. Woolsey kérdőn nézett rá, mivel épp beszélgetett valakivel. Ám Rodney arcán a visszafogott türelmetlenség látszódott. Inkább megérdeklődte, miért kereste fel.

- Dr. McKay? Valami gond van?

- Jöttem, hogy ha Emiliával végeztek, akkor elvinnénk őt Beckett-tel az Ős székhez - nyögte ki végül Rodney jövetelének célját.

Emilia legbelül nagyon megörült az információnak.

- Mehetnek - jelentette ki Woolsey, majd biccentett Von-nak, hogy indulhat.

Emilia is bólintott. Megfordult és a tudós társaságában elindult Carson felé.

- Szia! - köszöntötte Carson.

- Üdv - mondta Emilia apró mosollyal.

- Na, gyerünk - szólalt meg Rodney, akin jó látszódott, hogy már indulna tovább. - Ma még sok dolgom van - tette hozzá szokásos hangszínnel.

Carson egy sóhajjal nézett McKay-re. Emilia megszólalt halkan.

- Nem gond. Tudom, hogy Dr. McKay mindig nagyon elfoglalt.

- Mint mindig... - mondta egy félmosollyal Beckett.

Az útjuk az egyik transzporter felé vezetett. Beszállva Rodney megadta az irányt, majd miután megérkeztek elindultak tovább. Emilia tekintet a város részein járt éppen. Itt is jól felismerhető volt az Ősök építkezési stílusának számos eleme. A domborművektől, az ablakokon át, a kis fénylő kristályokig. Elég egyhangú volt ez a séta. Senki sem szólt semmit. Emilia tekintete folyton a részeket pásztázta, Carson gondolataiba merülve lépkedett, míg McKay azon rágta magát, hogy ne legyen semmi baj az energiaellátással. Egy folyosón haladtak el éppen, mikor Emilia hirtelen megtorpant. Carson kizökkenve előbbi elmélkedéséből furán bámult rá, majd Rodney is hátrafordult. Türelmetlenül nézte az eseményeket. Emilia állt ott földbegyökerezett lábakkal. Kicsit riadt meglepődöttséggel, és egy terem felé meredt a tekintete. A terem világos volt, itt-ott ajtók körvonala rajzolódott ki. Némileg hasonlított az irányítóteremhez, csak egy másik részlegén volt a városnak. Az ajtó most nyitva volt, igaz senkit sem lehetett látni a teremben. Nem volt annyi panel, és nem állt ott a Csillagkapu sem, mint a fő toronyban.

Carson nem bírva tovább a kíváncsiságával, megszólalt.

-Kedvesem! Minden rendben van? - nézett rá, de egy kicsi tétova tekintet is vegyült a pillantásába.

- Igen...igen - rebegte Von félhangon. - Minden rendben.

- Akkor miért álltunk meg? - nézett kicsit morcosan McKay.

Tudta, hogy Von biztos jó kifogást fog találni, de már szertetett volna továbbállni.

- Láttam már ezt a helyt - folytatta tovább, miközben a tekintete még mindig a távolban levő teremre meredt.

- Már biztos jártál erre - fejtette ki gondolatmenetét Carson.

- Nem, nem jártam... - pár pillanatra elcsendesedett, majd kísértetiesen megrendítő hangon folytatta. - Az álmomban láttam ezt a helyet.

- Biztos Sheppard járt erre. - mondta a doki. – S most, hogy megláttad a helyet, felismerted.

- Lehet... - válaszolta Emilia.