Stargate Atlantis - Origin - 1. kötet

Az első küldetés

„ Egy idegen élethelyzet gyors

felfogásra és gondolkodásra

készteti az elmét. „

Sheppard sietett fel a lépcsőn, majd hirtelen Woolsey-be botlott.

- Alezredes! Beszédem lenne magával. Ráérne most? - nézett kérdőn Sheppard-ra.

- Rá - válaszolta a férfi.

A város vezetője elindult, mire John követte. Richard megállt az asztala előtt.

- Miről lenne szó? - érdeklődött John.

- Ahogy látom Emiliának elég jól megy a felkészülés. Arra gondoltam, hogy elkísérhetné magukat a következő küldetésükre - ecsetelte Woolsey újdonsült ötletét.

- Mégis hova megyünk? - nézett kicsit kémkedően a másik személy még csak érdeklődő mosollyal.

- Az SX23Z08-ra. Járt már ott egy felderítőegység. Lakatlan a bolygó, de találtak ott valami energiajeleket. Dr. McKay mondta, hogy szeretné megnézni. Eddig nem jutott rá ideje. Gondoltam most megnézhetnék - válaszolta nyugodtan.

- Rendben - egyezett bele a férfi. - Szerintem is jó ötlet. Mikor indulunk?

- Délután kettőkor - válaszolta Woolsey.

- Szólok Emiliának, örülni fog - mosolyodott el a férfi.

Bólintott John és kiment. Woolsey leült és elkezdett dolgozni.

***

Sheppard épp Rodney laborja felé tartott. Remélte ott találja Emiliát. Odaérve csak McKay volt ott. Valami panelen dolgozott. A földön huzalok sokasága, laptopok, meg egyéb technikai kellékek hevertek.

- Szia...Rodney?...Rodney! - köszönt.

- Mi járatban? - hümmögött McKay a panel mögött.

- Jöttem szólni, hogy délután kettőkor küldetés - válaszolta John.

McKay még mindig a panel árnyékában szöszmötölt. Úgy látszik nem volt túlzottan feldobva a tudattól, hogy küldetésre kell mennie.

- Hova megyünk? - hallatszott tompa hangja.

- Találtatok már ott valami energiajeleket is, Emilia is velünk jön. Reméltem őt is itt találom - folytatta az ezredes.

- Rendben, kezdek pakolni. - Valami nagyon lefoglalta a tudóst, hiszen egy pillanatra sem volt hajlandó otthagyni azt, amin épp dolgozott. - Emilia már egy órája végzett Zelenkánál. A másik tech laborban voltak - mondta egyhangúan. - Azóta Zelenka a ZPM teremben mutogatja az energiaelosztó rendszert.

- Kösz, akkor megkeresem - szólalt meg az ajtóban álló férfi, majd elindult.

***

A ZPM terem előtti folyosón látta meg a keresett személyt. Aki viccesen mondva, "Rodney szindrómában" lépegetett. Ez azt jelentette, hogy tekintete egy táblagépen volt. Sheppard elmosolyodott a saját magában megfogalmazott jeleneten. Nem szólalt meg és nem is akart. Megvárta, míg a Emilia elég közel nem ér hozzá.

- Jó hírem van - mosolygott sunyin a férfi.

- Mi az ? - nézett sóvárgó tekintettel Emilia Sheppard-ra.

- Ma velünk jössz egy küldetésre - nyögte ki a férfi végül.

- Tényleg? Nem viccelsz? - alig hitte el, amit a férfi az előbb mondott.