Stargate Atlantis - Origin - 1. kötet

Az első nap Atlantiszon

"Minden új nap tartogat valami felemelőt. "

Hajnalodott. A nap első sugarai világítottak be a kaputerem ablakain. Lassan elindult az élet a városban. Mindenki tette a dolgát. Sheppard és Teyla épp indulni készültek, mikor egy bejövő féregjárat érkezett. A tárgyalásról jelentett Ronon. A leendő szövetségeseknél gond akadt technológiai téren. Ezért jól jönne, ha Zelenka és McKay is részt vennének a következő ülésen. Ezért fél óra csúszással indultak el, mivel meg kellett várják a két tudóst is. Zelenka induláskor odalépett Sheppard-hoz.

- Alezredes. Lenne egy kis gond ezzel a küldetéssel. Vagyis nem a küldetéssel van a gond, hanem, hogy ma kéne Emilia Von-t bevezetnem a technikai kutatórészleg munkájába. Nem tudja mikor érünk vissza? - Érdeklődött kissé zavartan, remélve találnak valami megoldást.

- Doki, tudja ezek a tárgyalások általában elég hosszú ideig tartanak - magyarázta Sheppard. S eszébe jutott valami, ami mosolyként tűnt fel az arcán. - Ne aggódjon! Carson elintézi. Körbevezeti a városban, segít neki eligazodni. Meg egy nap csúszás nem a világ vége. A techlaborok várhatnak honlapig.

- Köszönöm alezredes - válaszolta Zelenka.

- Nincs mit doki. Mindent hoznak? - nézett rá kérdőn.

- Ellenőrzöm Rodney-t - jött a felelet, majd egy bólintás után tudóstársához igyekezett. McKay a hátizsákkal babrált, majd beszélgetésbe elegyedtek.

- Carson! Hallasz? Itt Sheppard. - szólt bele a rádióba.

- Hallak alezredes. Mi a gond? - jött a válasz.

- A két tudósunk is velünk jön a tárgyalásra, adódott valami tech-gubanc. Szólnál Emiliának, hogy ma elmarad a Radek általi bevezetés? - kérdezte, s megnyílt a kapu.

- Persze. Szólok neki. - válaszolta.

- Kösz - zárta a beszélgetést Sheppard.

- Jó utat! - Jött Carson hangja a rádióból, majd elcsendesedett a John fülén levő adóvevő.

***

Fények cikáztak át az ablakon. Gyenge szél fújt. Az ég felhőtlenül tündökölt. Hirtelen halk mocorgás törte meg a csendet. Emilia felébredt. Megfordult az oldalára, majd a fény felé nézett, ami kicsit elvakította a most ébredezőt.

- Jó reggelt Atlantisz! - motyogta halkan.

Kis nyújtózkodás után felállt az ágyból. Odament az ablakhoz és kinézett rajta. Látta a napsugarak játékát az óceán vizén. Elmosolyodott. Visszament, felvette a ruháit az ágy melletti székről és felöltözött. Még mindig elfogta egy kicsit a szorongás a boldogságtól, ha eszébe jutott, hogy tényleg hol is van most. Megágyazott és leült, hogy lejegyezzen pár szót. Kilenc óra felé járt az idő. Pár perc múlva "kopogtak", vagyis jeleztek az ajtón levő szerkezettel.

- Szabad - hallatszott bentről.

Carson bement.

- Jó reggelt! - köszöntötte a lányt.

- Jó reggelt Dr. Beckett! - válaszolt Emilia a ceruzáját a kezében tartva.

- Hogy aludtál? - érdeklődött a férfi.

- Jól, köszönöm - válaszolta.

- Lenne kedved reggelizni? - tette fel a kérdést Carson.

Találó, már éhes volt. Emilia elmosolyodott.

- Igen, mehetünk - nézett rá kissé már izgulva, mivel eszébe jutott, hogy ma elég sok dolga lesz.