Stargate Atlantis - Origin - 1. kötet

Az Atlantisz-i tech birodalomban

„ Ha a sors beteljesítette a végzet szavát,

a következő lépés a beavatás. „

Reggel 7 óra volt. Emilia felébredt. Egy kicsit furán nézett szét. Pár másodperc után az arcán az értelem jelei tűntek fel. Azt álmodta otthon van, ezért kicsit meglepődött ébredéskor. Először megágyazott, majd kinyitotta a szekrényt. Olyan más volt ez a reggel. Valami fura érzések uralkodtak rajta. Az egyik napról a másikra felelősségteljesebbnek érezte magát. Most már rajta is múlt a Föld és az univerzum sorsa. Éhes volt, így következő állomása a kantin lett. Az utat oda már tudta, és most munkaruhában még jobb volt oda indulni. Nagyon boldog volt. Sokan mentek el mellette útközben, és páran vagy bólintottak, vagy elmosolyodtak. Emilia pár embert arcról felismert, már láthatta őket valahol. Beérve a kantinba elvette a tálcát, majd az egyik ablak melletti asztalnál foglalt helyet. Evés közben nézte az óceánt. Pár ugrót pillantott meg a levegőben, épp gyakorlatoztak. Elmosolyodott. Elgondolkodva nem vette észre, hogy Teyla áll az asztal előtt.

- Jó reggelt! - köszöntötte a lányt.

- Jó reggelt! - kicsit zavarodottan nézett az előtte álldogáló Teylára. - Bocsánat egy kicsit elgondolkodtam.

- Semmi baj. Leülhetek? - nézett kérdőn Emiliára.

- Hát persze - gyorsan próbált visszatérni a jelenbe.

Teyla helyet foglalt. Barátságos tekintettel nézte a lányt.

- Mivel pár napja vagy még itt, gondoltam megkérdezem, hogy vagy. Milyenek az első napok - kedvesen mosolygott rá.

- Köszönöm. Nagyon rendes magától, hogy érdeklődik - mosolyodott el Emilia.

- Ez csak természetes - nézett rá. - Sheppard sokat mesélt az álmairól és most, hogy valóra váltak, jó tundi, hogy kihez is kötődnek.

- Nekem ez az egész, még kicsit... - nézett szét -, nem sok...inkább furcsa.

- Mi benne a furcsa? - nézett kicsit értetlenül, de érdeklődően Teyla.

- Nálunk sajnos eléggé más a felfogás. A Földön nem mindenki hisz a Földön túli életben. Nem is akarják tudni, nem is érdekli Őket. Ezért is fura nekem ez az egész. Itt vagyok ezernyi fényévvel a Földtől, és magával beszélgetek, aki már biztos, hogy sok éve tudja, hogy más bolygókon is van élet...Aki már így nőtt fel... - folytatta a lány már magabiztosabban a beszélgetést.

Ronon futott be, látszott rajta, hogy az ügy nem tűr halasztást. Emilia így megállt a gondolatai ecsetelésével.

- Elnézést a zavarásért. Teyla - fordult a nő felé -, el kellene jönnöd egy küldetésre. Sürgős. - mondta a férfi.

- Rendben. - felelte a nő, majd lassan felállt. - Bocsánat Emilia, majd máskor folytatjuk- felelte mosolyogva.

- Semmi baj - mondta a lány. - Sok sikert!

A két ember bólintott és sietve távoztak. Emilia egyedül maradt az asztalnál.

~ Elég mozgalmas errefelé az élet...~ gondolta magában.

Közben a kantinban levő személyzetet mérte fel. Látott fehér köpenyes orvosokat, akik reggeli közben lázasan beszélgettek. Halk nevetésben kommunikáló tiszteket. Csendben falatozó tudósokat, akik biztos valami eget rengető felfedezésen törhették a fejüket. Reggeli után visszament a szobába, majd elővette a laptopot. Bekapcsolta és elkezdte nézegetni a fájlokat. Nem tudott igazán elmélyülni a fájlok között. Izgatott volt, mert ma fogja Dr. Zelenka körbevezetni a technikai részlegen. Lassan háromnegyed tíz körül járt az idő a városban. Emilia felállt és kiment.