Bárcsak megérthetnéd... {Befejezett}

Kitartani, még sem olyan könnyű mint azt gondoltam!!!

Tudom, hogy semmi sem egyszerű az életben. Minden embernek van teher a vállán, de még is vannak egy páran akik kitartóan küzdenek, hogy elérjék a céljukat. Na ja de mi van akkor ha a dolgok nem tőlem függenek? Mi van akkor ha az életemet nem én magam irányíthatom hanem pl mindenki más? 

Rengetek verést kaptam, és ez így ment évekig. Pontosan emlékszem, hogy mire gondoltam az nap, abban a percben. Nem bírtam el a terhet a vállamon, még is tudtam hogy bírnom kell még egy darabig. De én már nem bírtam. Nem tudtam erős maradni, nem ment. A pénz körül forgott minden. Nem lehetett benyúlni a hűtőbe. Nem lehetett lepihenni a nappaliban, és nem lehetett leülni az asztalhoz enni, csak délben. Kevés kaját kaptunk, sőt volt hogy rengeteg zsírós kenyeret toltak elénk, nap mint nap. A végén már undorodtam a zsíros kenyértől. Pedig én nagyon is szerettem, főleg egy jó kis hagymával. A végén ritka alkalmak közé tartozott, hogy amikor sok kaját raktak elénk, akkor én nem is ettem meg. Rosszul voltam a kaja látványától is. Látszottak a bordáim, annyira vékony lettem, rengeteget voltam kórházban. Volt hogy napi szinten ájultam el. Folyadékot csak néha néha ittam, de ha ittam is, az vagy kijött belőlem, vagy rosszul lettem tőle. Ez egy darabig így ment. Tízen kettő éves voltam, amikor kést fogtam a mellkasomhoz, és azt mondtam Bármi történjen, minél hamarabb el akarok tűnni erről a helyről. Hát nem sikerölt...