Bárcsak megérthetnéd... {Befejezett}

Várni, reménykedni abban hogy egyszer majd jobb lesz!!!

Vannak olyan napjaim, amikor azt kívánom bárcsak meg sem születtem volna. 

De hát akadályok mindig is voltak és lesznek az életben. Az akadályokat meg kell tanulni leküzdeni, szembe nézni a valósággal. Őszintén?! Én nem akartam szembenézni a problémáimmal. Nem akartam hogy bárki is segítsen helyettem megoldani a problémákat. 

Emlékszem aznap összevesztem a nevelőanyámmal. De őszintén nem hittem, hogy ami aznap fog történni, az az egész életemet fenekestül felforgatja majd. Aznap előadtunk volna egy történetet, a hittanosokkal. Igen hittanra jártam, persze ezt is rám erőltették, mert magamtól bizos nem jártam volna hittanra. Szóval tíz óra fele elmentünk próbálni.  Mindenki tudta  a saját szerepét amit kiosztottak nekünk, így mikor kétszer elpróbáltuk akkor mindenki mehetett haza. Hát igen itt még én magam sem tudtam, hogy ha haza érek mi vár rám.  

Nagyban beszélgettünk hazafelé a nevelt tesómmal, amikor a feljárón megjelent a nevelő szüleink barátja. Mondta hogy hát rosszul van a nevelő anyánk és hogy menjünk be hozzá. Mi bementünk, csak ezzel az az egy probléma akadt, hogy amikor megtaláltuk már halott volt. Felakasztotta magát. Hogy miért, mái napig nem tudjuk, mindenki csak találgatni tud. Egy évig laktam abban a házban ahol a nevelőanyám felakasztotta magát. Szerintem más nem bírta volna ki, nekem még is bírnom kellett. Mikor az egy év letelt, úgy döntöttem hogy soha többé nem akarok ilyen családban nevelkedni. Nem akartam azon a helyen maradni. Lépnem kellett. Megmondtam a családsegítőnek, aki mindig kijött, hogy nem bírom és hogy nem érzem jól magam. Na itt kezdődtek a bonyodalmak. Kivizsgálták hogy mi lehet a baj. Hát eleve nevelőapám alkoholista volt, egyfolytában ivott. Volt olyan is hogy rám nyitott mikor fürödtem, és még csak ki sem ment, mikor meglátta hogy meztelen vagyok. Na itt lett teljesen elegem. Fájt hogy nem olyan családban nőhettem fel, ahol szeretnek. Fájt  hogy annak ellenére hogy nem kerülhettem soha haza, senki sem segített volna hogy jobb legyen. Magamra maradtam és mikor már azt hittem hogy nem lesz jobb, akkor fordult meg a kocka és az életem is vett egy 180 fokos fordulatot.