Bárcsak megérthetnéd... {Befejezett}

Elfáradtam

Érezted már azt, hogy nem találod a helyed a világban ?

hogy bármit teszel, idegen számodra még a cselekedeted is?

Pár hónapja... 

csak pár hónapja kezdtem megint furán érezni magam. 

A szokásos, vágások utáni érzés. 

Ezzel csak az a gond hogy már lassan egy éve nem vágtam meg magam, viszont az érzés még megvan. 

Szokták mondani olyan mint a drog! Nem hittem el, pedig igaz. Egyre többször gondoltam arra hogy a pengét a bőrömbe véssem, hogy fájdalmat okozhassak magamnak, inkább kívül fájjon mint belül. 

Új iskola, új emberek, még sem tudtam beilleszkedni. Pedig én tényleg mindent megpróbáltam.

Szavallak bántottak nap mint nap, én csak tűrtem.. mi mást tehettem volna ?! 

Aztán elkezdtem bután érezni magam... Mikor a tükörbe néztem és egyszerűen nem magamat láttam hanem egy teljesen más arcot.  Fekete foltokkal összevagdosott arcot. 

Most biztos arra gondolsz,     ez teljesen megbolondult... 

  Én is ezt gondolom magamról. 

Szerintem megbolondultam... Mikor mindig benézek az ágy alá, hogy nincs e senki ott. 

Elforgatom a képeket mert úgy érzem figyelnek. 

Végül a mindennapi öngyilkos gondolatok. 

Nem találom magamat a világban. 

Olyan egyszerűnek tűnik.. Csak egy vágás pár másodpercen múlik...  

Még sem olyan egyszerű