Annyian mondták már, hogy tudják milyen lehet nekem. Azt szokták mondani hogy amilyen dolgokon keresztül mentem, tudják hogy milyen rossz lehetett.
Nem tudhatják, amíg meg nem tapasztalják. Azért mert hall valaki valamit, attól még nem tudhatja hogy milyen rossz lehet másnak, maximum belegondol a másik helyzetébe. De nem tudja átérezni azt amit akkor az illető érzett.
Annyian vágják a fejemhez hogy jaj ennél vannak rosszabb sorsú emberkék is. Akiket éjjel nappal vernek vagy éheztetnek.
Csak ezzel az a bökkenő hogy engem is vertek engem is éheztettek nagyon sokáig.
Azt vettem észre hogy mikor megoldok egy problémát, és végre boldog lehetek jön a következő probléma ami végigsöpör az életemen. Anya rákos, és ezzel az a nagy probléma hogy azt szokta mindig nekem mondani hogy ő nem akar élni. Engem minden egyes nap a sírás kerülget ha meglátom őt, hisz most borzasztóan néz ki. Egy az hogy saját magát is tönkretette, hisz a pia lett az évek alatt a legjobb utitársa. Nem nekem kellene küzdenem hanem neki. Nem nekem kellene talpra állnom hanem neki. Csak ő nem akar élni.
Én sem számítok neki, sőt még saját magát sem becsüli annyira hogy saját magért harcoljon.
De mindig a remény hal meg utoljára nem igaz ?!!!
ESTÁS LEYENDO
Bárcsak megérthetnéd... {Befejezett}
No FicciónIgaz történet! 1 Amit leírok ide, azt nem azért írom hogy sajnáltathassam magam! 2 Ha nem tetszik, ne olvasd el. Senkit sem kötelezek arra hogy elolvassa. 3 De ha úgy döntesz hogy elolvasod, akkor a következőket láthatod. * Az életemről fogok írni...
