Mint minden nap, ma is a mólón álltam. Néztem, ahogy a nap megjelenik a horizonton, és halvány színeivel elárasztja a világot. A tenger kékjét narancssárgás árnyalatba fordítja át, az emberek fejére pedig koronát rajzol, ha olyan szögből nézzük.
A kikötő egész síkjában megkezdték az emberek a munkát, és dolgos rabszolga módjára emelgették a súlyos dobozokat, és irányították az ósdi, olajozatlan szerkezeteket. Pont az előttem lévő hajóról egy nagy fadobozt emeltek ki. Oldalán csupa nyomtatott betűvel egy szó, és mellette egy szám díszelgett. KASSA 31. Ismerősnek tűnt, mintha valahol hallottam volna már róla. De nem egy jóleső érzés kerített hatalmába, mint mikor rájössz, hogy az illető akit látsz az óvoda társad volt, hanem egy rossz, amitől feláll a szőr a hátadon, és a hideg ami kiráz a bőröd alá kúszik és nem ereszt.
Éreztem, hogy nem kéne tovább ott maradnom, és hagynom, hogy az érzés még tovább maradjon, ezért vetettem még egy pillantást a felkelő napra, aztán felszálltam a biciklimre, és már el is indultam az iskola felé.
YOU ARE READING
Vészkijárat
ActionMindenki egy kicsit azt szeretné, hogy történjen vele valami különleges. De mi van, ha ez nem pont egy jó dolog? Mi van, ha az életed kerül kockára, és a lelked egy része biztosan meghal tőle. És nincs választásod...
