Vészkijárat

#4

Idegesen ücsörögtünk a teremben, és reméltük, hogy nem találnak ránk. Az egész kezdete nem lehetett több mint fél órája. Az adrenalin az agyamban egyszerűen nem csillapodott, és ez összezavarta a gondolataimat is. Csak arra koncentráltam, hogy túléljek. Hogy ne tegyek olyan mozdulatokat, amit nem kéne.
És nem is én voltam aki hibázott. A sarokban megbúvó lány tüsszentett egyet. De nem abból az aranyos, halk fajtából. Összeszorítottam a szemem, minden ledermedt körülöttem. Nem akartam elhinni, hogy ez történik. Az nem lehet. Lépteket hallottam meg, és mély férfi hangokat. Biztos voltam benne, hogy észlelték a jelenlétünk, és nincs semmi esélyünk ellenük. De egy hajszálnyi remény még maradt bennem.
Ez akkor szállt el, amikor kinyílt az ajtó, és két fegyveres férfi tört be rajta.
- Fel a kezeket, most azonnal! - kiálltotta, mire mind összerezzentünk a félelemtől. - Gyerünk már kurva kölykök! - riasztott fel minket teljes ledermedtségünkből. Reszketve emeltem a magasba a kezemet, ahogy mindenki más is a teremben. Egyedül a kabátoknál megbúvó fiú maradt a helyén, de őt rajtam kívül senki nem vette észre.
- Ez az! És most forduljatok arccal a földre. Gyerünk, mindenki feküdjön le! - parancsolgatott tovább, és a kezéven lévő fegyvert ide-oda kapkodta. Többen is felsírtak, némán kiáltottak, de azért követték az utasításokat. Már a padlón voltunk, kicsit felemeltem a fejem, csak hogy körbenézhessek. A testekhez szegezték a fegyvereket, és úgy járkáltak felettünk mint a keselyűk. Mind a ketten fehérbőrűek voltak, fekete ruhában. Az egyik férfi arcán egy vörös heg éktelenkedett. Még friss lehetett, ami azt jelenti, hogy másokat is találtak már, akik megpróbáltak védekezni.
- És most, mondjátok el, hol van az igazgatótok! - mondta ki a szavakat egyre hangosabban. Senki nem felelt, ezért odament egy szőke hajú lányhoz, és belemarkolt a tincseibe, úgy emelte fel a felső testét. - Válaszolj! - a diák szeméből potyogtak a könnyek, de attól még kinyökögött két szót.
- Nem tudom... - fúlt el a hangja a visszatartott sírástól. A férfi elengedte, és akkor látta meg, hogy nézem. Odajött, és lehajolt, hogy jobban lásson.
- Akkor te! Mond meg nekem. - sziszegte mint egy kígyó. Közel volt, ezért megláttam valamit. Nyakában egy sálat, rajta egy felirattal: KASSA 31.