Mikor tüzetesebben is megnéztem a termet, még több embert felfedeztem. Valaki a padok alá bújt, valaki a szekrények közé, de olyat is láttam, aki a falifogasra akasztott dzsekik közé. Összeszámolva talán lehettünk heten. De ezt is csak saccolni tudtam. A levegő feszült volt, a mellettem lévő lány keze rángatódzott, ahogy próbálta a sírást visszafojtani.
Próbáltam nem elhagyni magamat, bár az lett volna a legkönnyebb út. Inkább az agyamat jártattam, egy terv körvonalait igyekeztem kirakni. Azon gondolkodtam, hogy vajon hol lehet a legbiztonságosabb hely. Tudtam, hogy van egy bunker, pont az ilyen helyzetekre, de ennek az útvonalát csak a tanárok tudják. Ezt elővigyázatosságból nem mondták el nekünk, hiszen ha valamelyikünket elkapják, és rá akarják venni, hogy elvezesse őket a titkos főhadiszállásra, akkor nem tudja megmondani hogy merre van. Ebben csak az a rossz, hogy most mi sem tudjuk, hogy hova kéne menni. A legvalószínűbb az volt, hogy az iskola hátsó részében van. De most nem mehettem volna ki. Igaz, hogy síri csend uralkodott mindenhol, de ez nem jelentette azt, hogy ha kinyitom az ajtót, akkor nem áll előttem az egyik, és szegez nekem fegyvert.
A kilátástalanságtól kezdtem egyre feszültebb lenni, és éreztem, ahogy az arcom eltorzul az elfojtott érzelmek miatt. Az a mondat járt a fejemben, amit mindig apa mondogatott, amikor kicsi voltam, és kétségbeestem: "Ha a poklon is mész keresztül, csak menj tovább". Még valami politikustól szedte az idézetet, de igaz volt. És engem jelen pillanatban még ez tartott életben. E nélkül egyszerűen csak engedtem volna a könnyeimnek, és önmagam sajnáltatásának.
De úgy éreztem ezzel nem segítek, ezért eldöntöttem, hogy felállok, és megnézem milyen kint a helyzet. Akármilyen nehéz is lesz.
De ekkor halk csoszogás hallatszódott. Az ereimben meghűlt a vér, hirtelen nyelni sem tudtam. Reménykedtem benne, hogy ha nem csapunk zajt, akkor elmennek a terem előtt, de a lábak árnyékát pont a nyílás előtt láttam. Pár pillanatig olyan volt, mintha megállt volna a világ. Aztán csak azt láttam, ahogy nyílik az ajtó. Fohászkodtam, hogy segítsen nekünk valaki.
YOU ARE READING
Vészkijárat
ActionMindenki egy kicsit azt szeretné, hogy történjen vele valami különleges. De mi van, ha ez nem pont egy jó dolog? Mi van, ha az életed kerül kockára, és a lelked egy része biztosan meghal tőle. És nincs választásod...
