Depresszió

14. Hello, Ana!

Másnap, amikor felébredtem, visszagondoltam az estére; az öngyilkos cselekedetek és gondolatok visszatérésére, és egy pillanatig elborzadtam, de aztán újra helyesnek tartottam a gondolatot, miszerint meghalni jobb lenne.
Igen. Gyenge ember vagyok, és a könnyebbik utat választom. Gyenge vagyok, és nem bírom tovább azt, hogy engem nem szeretnek. Sőt, azt sem, hogy ÉN sem szeretem magamat. Elég volt! - gondoltam, aztán megint álomba szenderültem.
Kis idő múlva riadtan ültem fel fekvő pozíciómból. Rémálom...
Jött egy hullám, aminek hatására újra pozitívan kezdtem gondolkodni. Nem hagyhattam magamat meghalni. Segítségre volt szükségem, de gyorsan. Kizárásos alapon eldöntöttem, hogy a családomtól és barátaimtól ilyen téren nem kérek segítséget. De akkor kitől...?
Újabb gondolat érkezett, miszerint egy pszichológus a megoldás, így felkerestem egyet.
Azonnal fogadott, amikor megtudta, mivel küzdök.
Elmeséltem neki mindent: azt, hogy úgy érzem, nem szeretnek; hogy meg akarom ölni magam, mert nem felelek meg a saját elvárásaimnak, és azt is, hogy úgy látom, kövér vagyok, ezért éhezem, amikor meg apa belémerőszakolja az ételt, akkor megoldom az egészet egy szimpla hányással.
Teljesen letaglózva értem haza. Amit a pszichológus mondott, egészen a föld alá tuszkolt.
ANOREXIA - suttogta egy hang a fejemben.
-Nem! Én nem vagyok anorexiás, egyszerűen csak kövér! Nem lát a világ? Mindenki vak itt körülöttem?? - ordítottam kissé hisztérikusan, a táskámat a földhöz vágva. - Én...nem vagyok...ANOREXIÁS. - suttogtam, majd a falnak háttal nekidőlve halk sírásba kezdtem.
Nem tudtam elfogadni a gondolatot, miszerint anorexiás voltam, ezért az egész napomat csendesen, gondolkodva töltöttem, továbbra is éhezve. Csak vízet engedtem meg magamnak, hisz annak a kalóriatartalma egyenlő a nullával.
Estére megint rámtörtek az öngyilkossági vágyak, de annyira, hogy alig tudtam fékezni magamat. Pánikba estem a velem kapcsolatos dolgok miatt.
Depresszió, anorexia...mi jöhet még? - mondtam, majd hangos zokogásba kezdtem, miközben a szobám ajtaját bezártam.