Csak egy pillanat volt. A másodperc tizedrésze. A hatalmas tolóajtónk sötét üvegében néztem a saját szemembe. Szépnek találtam magam. Különlegesnek. Most nem tűntek annyira feltűnőnek a zöld szememben a pupillám körüli sárga pöttyök. Kivételesen harmonikusnak találtam őket. Sosem gondoltam volna hogy szexepilként fogok tekinteni rájuk.
Egy puffanás, a szemöldököm felszaladt a homlokom közepéig és összerezzentem a hangra. Majd minden olyan lassan történt. Vagy csak én láttam lassítva a hirtelen elöntő adrenalintól? A hatalmas üveg egy ponton megrepedt. Majd elkezdett terjedni és irracionálisan gyorsan futott végig az egész felületen. Varázslatos volt. Mint egy télen befagyott pocsolya amikor rááll az ember. A fehér repedés végigfut rajta aztán vagy beszakad vagy nem.
Az üvegen a repedés elért a sarokba és az egész tábla beomlott.
Üvegszilánkok potyogtak mindenhonnan a fejemre, amit a kezeimmel próbáltam védeni. Ezernyi darab záporzott a karomra és felsértette mindenhol. De ekkor ez volt a legkisebb bajom mert valami kicsi fúródott pontosan a szívembe. A fájdalomtól ledermedtem pedig legszívedebben sikítottam volna. Egy golyó volt az. Lelőttek. És most meghalok.
STAI LEGGENDO
Rövid unalomszülte gondolataim
CasualeÜdv! :) Nem vagyok egy Veronica Roth, Suzanne Collins vagy J.K. Rowling de szeretek írni. Ezek még novellának sem mondható "művek" csupán a gondolataim, amik a mindennapi életben eszembe jutnak. Jó szórakozást!
