Egy szerkezet, egy tárgy vagyok, mégis van lelkem.
Egy írógép vagyok, aki most a padláson pihen ha esik, ha fúj. Régen boldogan kopogtatták végig a billentyűimet, mosolyogva dícsérve magukban a jól komponált munkájukat, vagy bosszúsan húzva ki belőlem a sokadik elgépelt lapot.
Egy régi karosszék vagyok, aki annyiszor ölelt már körbe embereket és hallott őszinte vallomásokat vagy tartalmas beszélgetéseket, hogy megszámlálni sem bírja. Tudnék mesélni szétszakadt családokról, összetört szívekről, barátságok alakulásáról és a gyermekáldás örömeiről.
Egy fényképezőgép vagyok, aki őszinte mosolyok százait örökítette meg, de több beállított képet látott, mint az egészséges lenne. "Mosolyogj!" kiáltották, majd feltartottak és örökkévalóvá tették a pillanatot, a szeretteik boldogságát.
Egy kopott bőrönd vagyok, aki mérföldek ezreit tette már meg és annyit tudna mesélni, hogy se vége, se hossza nem lenne. Aki hűségesen szolgálta gazdáját, amíg a füle fel nem mondta a szolgálatot.
Egy törött tükör vagyok, akiben régen hercegnők és nemes kisasszonyok nézegették magukat. Megpördültek előttem az új ruhájukban vagy a hajukat igazították meg utoljára indulás előtt, majd rámmoslyogtak.
Egy elfeledett tárgy vagyok, akin kifogott a gazdája hűtlensége és az idő. Ez vagyok én.
STAI LEGGENDO
Rövid unalomszülte gondolataim
CasualeÜdv! :) Nem vagyok egy Veronica Roth, Suzanne Collins vagy J.K. Rowling de szeretek írni. Ezek még novellának sem mondható "művek" csupán a gondolataim, amik a mindennapi életben eszembe jutnak. Jó szórakozást!
