Rágógumi - Manu Rios

2. fejezet

A kamerás fiú másnap is ott volt. Most szemüveg ült az arcán, az egyik kezében a kamerája. A sárga színű kabátjában, és egy kutya futott utána, vagy néha éppen előtte. Én a rágós padon ültem azon a napon is, de szerencsére akkor már nem volt ott annak a rózsaszín rágóguminak a másik fele, ami nem a nadrágomon kötött ki. Nem tudom, ki volt, aki úgy döntött, hogy leszedi, de hálás vagyok neki, nagyon. 

Felnéztem a könyvből, és láttam, hogy a srác integet. Visszaintegettem, aztán visszatértem a könyvemhez. Mr. Darcy és Elizabeth éppen a kertben sétáltak, muszáj volt tovább olvasnom. Istenem, de antiszociális vagyok!

  - Látom, nagyon érdekes lehet a könyv - szólalt meg felettem a fiú. A kutyája tovább futkározott a fűben.

  - Figyelj... - kezdtem. - Ne haragudj, de egy igen fontos résznél tartok, úgyhogy tudnál várni pár percet?

  Te. Szent. Ég. Azt hittem, teljesen dilinyósnak tart majd, és mérgesen elhúz.

  De bólintott. Leült mellém, és onnan fotózott, a padról, amíg én befejeztem a könyvet. Azután gyomorgörccsel becsuktam.

  - Azta, te aztán tudsz olvasni! - nevetett fel a fiú. Arcán a ráncok összehúzódtak a szeme körül.

  - Hát mit is mondhatnék? Nagyon jó könyv - mosolyodtam el. - Igazából arról szól...

  És elmeséltem neki. Aztán azt, hogy kit, miért szeretek a legjobban, vagy kevésbé. A fiú pedig tényleg próbált koncentrálni rám, és a könyv történetére, néha nem sikerült, úgyhogy elmagyaráztam újra. Amikor pedig megértette, felcsillant a szeme, hogy érti, és folytattam tovább.

  Amikor már olyan öt óra körül járhatott, megkérdeztem, nincs-e más dolga. Azt felelte, nincs. Aztán mélyen a szemébe néztem, és elnevette magát.
  - Van, de itt szívesebben vagyok.