Rágógumi - Manu Rios

10. fejezet

Amikor az ember igazán szeret valakit, örökre vele akar lenni, de elsősorban a legjobbat akarja számára, nem gondolva önmagára. Mindig csak adni akar, majd elfeledi, hogy adott, és ad tovább. Ez az igaz szeretet.

Nem akarta elveszíteni a lányt. Olyan sokat jelentettek neki a találkák a parkban, a könyves beszámolói, a mozizásaik, az életről való elmélkedések. Voltak barátai, de ő... Ő teljesen más volt. Érezte köztük azt a kapcsot, ami összekötötte őket. Bizalmat, biztonságot, örömöt és nyugalmat érzett, amikor vele volt. Bármit elmert volna mondani neki. Meg is tette, vajon... Vajon ez volt a baj? Olyan gyorsan elfutott előle! Utána akart menni - hát persze, hogy azt akarta! -, de tudta, hogy most egyedül kell őt hagynia.

Két egész napot a padon ülve töltött, várva a lányra, de ő nem jelent meg. Nem ismerte a barátait, vagy a szüleit, senkit, aki ismerte volna. Honnan kezdhette volna a kutatást? Az iskolánál talán, de idegennek nem adnak ki információkat a diákjaikról. Viszont hátha ment iskolába. Miért is nem jutott eszébe előbb? Ha nem is ment be, a barátai talán elvezetik hozzá.

Ebben a kisvárosban három középiskola volt, az övét kihagyhatta, így kettő maradt. Először a hozzá közelebbihez ment tanítás után, egy órát ki is hagyott emiatt, de legalább időben odaért. Megszólítgatott diákokat, ismernek-e egy Mel nevű lányt, és volt is egy, Sarah, akinek először nem ugrott be, de elmondta a fiúnak, hogy ismer egy srácot, aki ismeri Melt. A fiú csodálkozott, mennyire könnyen ment idáig a keresés, és még izgatottabbá vált. A suli előtt állva vártak az említett srácra, aki pár perccel később lépett ki a kapun. Magas, fekete bőrű srác volt, fekete, raszta hajjal, és egy kopottabb kockás inget viselt. Hátizsákját csak egyik vállán cipelte, a másik pánt a keze mellett himbálózott. A lány odaintett neki, a srác lazán odasétált hozzájuk.

  - Heló, Manu vagyok – nyújtott kezet a srácnak, de az figyelmen kívül hagyta. – Melt keresem. Nem tudod, merre találom?

A raszta srác gyanúsan méregette, majd Sarah-ra pillantott, aki csak megvonta kecses vállát, fekete haját hátra dobta.

  - Ma nem jött suliba. Talán otthon van – felelte végül a srác.

  - Meg tudnád mondani, merre lakik? – kérdezte a fiú.

  - Ki vagy te neki? – kérdezett vissza a raszta hajú. Nem dühösen, inkább bizalmatlanul.

  - A barátja vagyok – válaszolt. A másik sokáig bámulta a fiút, majd végül sóhajtott, és elmondta neki.

♠

Csengetett egyszer, majd másodjára is. Senki nem nyitott neki ajtót. Pár pillanat múlva a szeme sarkából látta a függöny mozzanását az ablakban. Úgy tett, mint aki nem vette észre. Az ajtó zárja egy másodperc alatt kattant, majd maga az ajtó is kinyílt, azonban nem vette észre, amikor Mel apró termete hirtelen előtte termett. A lány nem számolt kilépéskor azzal, milyen közel van az ajtóhoz a fiú, így Manu mellkasához ütközött.

  - Mel... - mondta, de a lány ellépett tőle, és az ajtóra pillantva el kezdte maga után húzni a fiút.