A Tréfamester!

Vajon előző életében ő volt a sátán? O.O

Erre a mondatra megindult a föld, kialudt a nap, beköszöntött a zombi apokalipszis.....legalábbis számomra és ez mind egyetlen egy másodperc leforgása alatt. Egészen biztos, hogy ezek a monumentális események látható nyomot hagytak az arcomon mivel az egész társaság teljes egyetértésben kezdett el röhögni az én ábrázatomat bámulva. Ki-ki a szemét törölgette, BamBam konkrétan le akart esni a kanapéról, ám egy valami teljesen elvonta a figyelmemet oly annyira, hogy csírájában fojtotta el kitörni készülő méltatlankodásomat. Ez a bizonyos dolog pedig nem volt más mint Mark ahogy önfeledten kacagott előttem ezzel egy olyan oldalát villantva fel amelyet maximum csak a családja és a banda láthatott. Nem az a mérnöki pontossággal megkomponált mosoly melynek minden taktusa be volt gyakorolva, ha nem egy zabolázatlan és önfeledt nyerítés. Annyira elbűvölt, hogy csak percek után vettem észre az engem körülvevő csendet és a furcsálló szempárok hadát ami megmondom őszintén, hogy a frászt hozta rám.

- Viki jól vagy? Olyan fura pofát vágsz. Hívjunk mentőt?- kérdi Márta és közben úgy bököd, mint valami ismeretlen csomagot, amit épp most talált az út szélén.

- Biztos rövidzárlatos lett az agya attól, hogy 5 perce egy helyiségben tartózkodik velem és egy levegőt szívunk- istenem már megint! Hol van ilyenkor az a cuki Mark akit az előbb láttam? Legszívesebben megmondanám neki, hogy dugja fel az egóját oda ahova nem süt be a nap, de neeeeem Viki egy illedelmes és komoly...

- Heh, önteltség Mark a neved. Tudod mit? Ez alatt az egy hónap alatt úgy leverem az egódat, hogy még tüsszenteni is csak engedéllyel fogsz. - körülöttünk hallom a sok kuncogást és sutyorgást, ami örömmel tölt el hisz ez azt jelenti , hogy ezt a csatát én nyertem . Büszkeségtől telve pöffeszkedek a helyemen mint valami török szultán, Mark feje pedig olyan ütemben kezd el lilulni, hogy rendesen megijedek attól, hogy pár pillanat és szétdurran. Szerencsére itt van nekünk a mi hódnagypapink aki észlelve a veszélyt egy elegáns kérdéssel megakadályozza Mark spontán öngyulladását.

- Szóval akkor benne vagy? Ezek között a keretek között is hajlandó vagy megcsinálni?- hm JB egész jól bevált volna diplomatának. Amilyen szópárbajokat lenyomunk itt Markal felér egy háborús övezettel. Viccet félretéve nem vagyok annak a híve , hogy mindenből, ami csak létezik, pénzt csinálunk és eléggé zavar, hogy valóság showt akarnak kreálni az életemből ám ezért nem hibáztathatom a srácokat hiszen ők ezt az életformát ismerik ezt szokták meg, hogy elsősorban iparcikkek és csak azután emberek , viszont ott van az is, hogy mind ezt önként vállalják a karrierjük kezdetén , de azért mégis, akkor még csak gyerekek és......áhhhhh mindegy a lényeg, hogy nem vagyok hajlandó elállni attól a tervemtől , hogy megmutassam ennek az öntelt kis popsztárnak milyen a magyar módi. Vannak a viselkedésének furcsa megmagyarázhatatlan tényezői amiket nem tudok hova tenni viszont ezen ráérek majd később agyalni mert a srácok még mindig az én válaszomra várnak.

- Benne lennék én srácok csak, hogy nekem az elkövetkezendő időszakban suli lesz. Hogyan tudnánk ezt úgy megoldani, hogy ne maradjak le az anyagban?

- És ha ez még nem is lenne az az egy hónap az utolsó amikor még itt vagyunk, utána vissza kell mennünk Magyarországra, hogy letegyük az év végi vizsgákat és megkapjuk a diplománkat.

- Semmi ok az aggodalomra, a menedzserünk úgy tervezte, hogy ha elfogadod az ajánlatot akkor biztosítana neked egy- maximum három órát tanulás céljára és megbeszélné az igazgatóval, hogy a műsor ideje alatt elküldenék neked a tanárok az anyagot ezzel is kivédve azt a lehetőséget, hogy valaki bosszúból rossz anyagot küldjön vagy egyáltalán el se küldje- hűha JR csak ámulok és bámulok. Az én gyanakvásommal ellentétben Mártáé még mindig él aminek perceken belül hangot is ad.

- És hogy-hogy most nincs itt a menedzseretek amikor mind ez az ő ötlete volt?

- Azért Pokika mert nem mindegyik banda olyan angyali mint mi és pont az egyik ilyennél próbálja elsimítani a dolgokat. Ahogy hallottam volt egy elég nagy gikszer és sajna ehhez most ő is kellett . - erre Márta olyan szemekkel néz Jacksonra, hogy én most azonnal elmondanék 5 Mi Atyánkat és 10 Üdvözlégyet nem ám ő, bár ahogy látom ez az érintett delikvenst nem, hogy félelemmel töltené el ha nem egyenesen mulattatja. Itt állapítom meg vagy ötödére eddigi ismeretségünk alatt , hogy Jacksonnak nincs más a fejében csak lég üres tér.

- Én előre tudtam, hogy úgy is elfogadja. Ki az az eszement aki kihagyna egy hónapot amit velem összezárva tölthet el? - ..........Nem inkább nem mondok semmit. Azonban azon igen erősen elgondolkodok Mark előző életében a sátán megtestesítője lehetett mert mindkettejüknek akkora a pofája, hogy szinte könyörög neked, hogy verd be.

- A barátnőddel is ilyen pofátlan vagy? Esetleg az édesanyáddal is? Mert akkor csak gratulálni tudok nekik, hogy ennyi éven át kibírták melletted. Őszintén szerintem Nobel-díjat kellene kapniuk ezért. - és igen kérem szépen ezt olyan pikírt nemtörődömséggel vezetem le neki, hogy még egy jégcsap is elbujdosna szégyenében ha most látna. A többiek mint akik kővé fagytak ülnek a helyükön leesett állal és kiguvadt szemekkel. A társaságról egy ,, te köcsög" felkiáltás vonja el a figyelmemet és látom ahogyan Mark felpattan ültéből és megindul felém mire én jó szellemű kis angyalhoz híven nem tagadom meg saját magam és én is ezt teszem felkészülve a támadásra addig a többiek a kanapé mögé húzódnak bástyaként használva az előttük lévő bútort. Több időm nincs a környezet tanulmányozására mert Mark egyre közelebb ér hozzám ám egyszer csak megbotlik valamelyikünk táskájában ( Mártáéban hihi ^^) és a lendülettől lesodor a lábaimról és rajtam terpeszkedve köt ki. Ez még nem is verné ki nálam annyira a biztosítékot ha nem lenne az arcomon egyel több száj a kelleténél. Ez a szerencsétlen pont úgy esett, hogy telibe lesmárolt. Pár századmásodpercig bosszankodom csak aztán elveszek puha szájának csodás ízében. A mámoros érzés hatására teljesen elvesztem kapcsolatomat a külvilággal és a szememet lehunyva túrok bele amúgy is kócos hajába. A csók lágy és tapogatózó mint kiskorunkban , kíváncsi és óvatos. A másodpercek múlásával egy idegen nyelv csusszan a számba és meglepő de nem állom útját ha nem hagyom, hogy akadálytalanul garázdálkodjon s fossza ki számat mint igazgyöngy kagylót a vadász s pár pillanattal később én ugyan így fosztom meg az ő száját is a kincseitől. A forró hangulatot egy puffanás és egy távolról ismerős hang töri meg.

- Mi a fene van itt? Pár órára teszem ki a lábamat és máris kihagytok minden jóból ! - Emi időzítése tökéletes mint mindig. Hogy ilyenkor miért nem tud alattam megnyílni a föld és elnyelni?

Halihó srácok ! Hogy megelőzzem a mostanihoz hasonló kimaradásokat úgy döntöttem kicsit lerövidítem a fejezetek hosszát így remélhetőleg többször tudok majd új részt hozni. A másik jó hír, hogy már csak a szóbeli vizsgáim vannak vissza és szabad leszeeeeek T.T *.* Ennyit szerettem volna csak. Találkozunk a következő tréfánál :)