Véletlen Találkozás [Jacob Sartorius Fanfiction]

1.rész

Talán megvannak az előnyei, ha Nash Grier a bátyád. Pl: többen követnek közösségi oldalakon, több barátod van. De vannak hátrányai is. Olyan hülye fejeket kell elviselned, mint pl a Jack and Jack. Au elején bulis volt, hogy csupa helyes fiúk járkálnak a házadba, de mikor már a WC-n js rád nyitnak, az eléggé cikis. Vagy amikor vine videót csinálnak és te vagy a kiszemelt... az nagyon fel tud idegesíteni. De mégis a ''magcon" a legrosszabb... hogy miért? A turné miatt! Mert anya megy velük és ezáltal nekem is mennem kell. A szüleim elváltak és rokonokat nem akar velem fársztani, ezér indulás a turnéra. Fantasztikus! Csam ezek jártak a fejembe, mikor anya benyitott.
-Anya! Máskor kopogj! -kiáltottam rá, mielőtt bármit mondhatott volna.
-bocsánatot.. -forgatta a szemét. -kezdj pakolni! 2óra múlva indulunk. Ha kell segítség szólj -mondta, majd becsukta az ajtót és kiment. Szuper! Még sürgetnek is. Tudom, most teljesen negatív vagyok,de majdnem egy hónapig össze zárva lenni 17-18 éves fiúkkal? Könyörgöm! 13 éves vagyok! Ez másoknak leányálom, de én már túlságosan ismerem őket... és ráadásul a bátyám haverjai! Vagy 5 év van köztünk... A sulival mi lesz? Jó mondjuk ez nem izgatott annyira, de akkoris...
-Emily! Segítsek? -nézett be hozzám Nash.
-a-a -ráztam meg a fejem.
-figyelj! Tudom, hogy szar lesz, mert nem bírod annyira őket meg minden, de van egy jó hírem. Vagyis neked az -tette hozzá nevetve.
-mond! Lehet, hogy feldobod az utazást!
-egyik Jack sem jön -nevett. Én fel álltam és öröm táncot jartam.-lebetegdtek. De azért ne örülj mert, 2 új ember is csatlakozik.
-nem érdekel. Mindenki jobb mint ők. Na de most nyomás ki a szobámból!-majd kizártam. Egy óra alatt kész lettem majd lementem a lépcsőn.
-Szia anyu! Kész vagyok.
-Szuper! Akkor egyél valamit mielőtt indulunk. -leültem az asztalhoz és ettem egy almát meg egy tojást rántottát. Finoman falatoztam, mikor valaki berontott.
-csak nem Emily specialitását érzem! - nevett fel valaki a hátam mögül.
-Cameron! Szia! -öleltem meg.-most héjja nélkül csináltam. Kérsz? -majd már szettem elő a tányért hisz tudtam előre a válaszát.
-még szép! -nevetett. Camet bírom. Ő nem olyan sértődékeny mint a két Jack. Igazából rajtuk kívül mindenkit bírók a magcon-bol. Talán nem is lesz olyan szar ez az utazás. Gondoltam magamban, miközben Cameron elé toltam a tányért. Megettük, majd ő felment Nash-hez én pedig lehoztam a csomagomat.
-Na indulhatunk? -lépett élem anya.
-Aha! Cameron már itt van. Szóljak nekik?
-már mi is itt vagyunk készen. Indulás a többiekért!-muattak fel a levegőbe a fiúk.
-indulás! -követtem én is a példáukat majd elindultunk a kocsi felé. Be ültünk. Én voltam anya mellet ming mindig.
-ki az első? -kérdeztem anyától.
-Aaron. Ő lakik a legközelebb. -mondta, majd lementünk érte. Már a ház előtt állt a csomagjával együtt. Anya intett neki, hogy üljön be. Nem is kellett sok. Kinyitotta a csomag tartott , bedobta a cuccát és be ugrott hátra.
-Hello Aaron! -tartottam hátra a kezem egy pacsiért.
-hello csajszi! -csapott bele.
-ki a kövi?-kérdeztem újra.
-Hogy is hívják? -fordult hátra anya Nashékhez.
-Shawn.
-tényleg. -mosolygott, majd előre fordult.
-És ő merre van? -néztem ki az ablakon.
-pár percnyire.-mondta anyu, majd ráfogott a kormányra és indultunk is. Shawnék háza előtt megálltunk. Ő még a házba volt.
- Majd én bemegyek. -mondta Nash és kimászott a kocsiból. Pár perc múlva, már ő is a kocsiba ült és indultunk tovább.
-Hello shawn. Emese vagyok.-néztem hátra.
-Szia .Én shawn, de ezt már tudod.
-ő az egyik újabb akikről meséltem. -tette hozzá Nash.
-És ki a másik? -rámcoltam fel a szemöldököm.
-majd meglátod -nevett.
-na és anya,-fordultam vissza. -ki a kövi?
-Hunter.
-Akkor induljunk! -mondtam és már kanyarodtunk is a házuk felé. Ő elég messze lakik. Vagy fél órát utazunk Shawn házuktól, míg oda értünk. Ő is a ház előtt állt.
-Gyere ülj be-kiáltott ki anya az ablakon. Shawn mellé ült, hisz három ülés sor van és ők ültek az utolsóban.
-na és most? A csodálatos idegen?-fordultam nevetve hátra. -igen-mondta Cameron szintén nevetve.
-A nevét eláruljátok? -kérdeztem.
-Jacob. -mondta Hunter.
-Hunter! -kiáltottak hátra.
-köszi! -nevettem, majd előre fordultam anyához.
-ez az a ház? -kérdezte anya.
-aha!-bólogatott Nash. -kint is áll a kertben. -fura volt. Neki a szülei is kint álltak.
-ők a szülei? -néztem elég furcsán hátra.
-aha miért?-nézett rám cam.
-csak mert nem tudom...
-még ő is csak 13.. azért... -mondta Shawn, majd előre fordultam. Végre! Egy velem egy idős valaki is lesz itt. Mikor beszállt a kocsiba, a lélegzetem is elállt. Még nem néztem meg, de az illata valami isteni volt.
-Hello! Emese vagyok! Nash húga -fordultam hátra. Mikor megláttam, majdnem elnevettem magam. Olyan kis cuki fülei voltak, mint egy manónak. Számat mosolyra húztam, amkt észre is vett.
-hello. Én Jacob. Látom jól mulatsz.
-bocsi csak hát olyan aranyos füleid vannak.-erre már kitört a nevetés a kocsiban.
-ez jó volt. Adj egy pacsit!-adta ki a kezét Aaron. Én bele pacsiztam.
-szóval ilyen viccesek a füleim?-mosolygott már Jacob is.
-Nem. Csak aranyos.
-szóval akkor szerinted aranyos vagyok?-rakott arcára egy perverz mosolyt és karjait össze fonta. A kocsiban egyből huhogás tört ki. Na ezért utálom őket ennyire. Én vér vörös fejjel fordultam vissza, míg a többiek a könnyeiket törölgették.