Véletlen Találkozás [Jacob Sartorius Fanfiction]

11.rész

Elindultunk. Teljesen kipirosodtam. Nem azért mert néztek, hanem mert még nem éreztem magam így. Fura volt, de furán jó. Sőt, nagyon jó. Sétáltunk és mikor "kapás" volt elengette a kezem és elkapta a kis pokemont. Aztán vissza tette a kezét az enyémbe. Nem arra mentünk mint a többiek, hanem amerre a játék igazított el minket. Beszélgettünk, nevettünk és vadásztunk 😁. Egyszer csak odatévedtünk a többiekhez. Jacob elengette a kezem. Én rá néztem, egy ilyen "ez meg mi volt?" nézéssel. Ekkor tudatosult bennem, hogy szégyenl a többiek előtt. Én hülye, pedig még próbálkoztam, vagy elhittem, hogy lehet valami, de nem. Ő nem olyan mint én. Ő a "sztár" én meg, hát igen. Semmi. Elmentem. Pont az ellenkező irányba, mint ahol ők voltak. Nem sírtam. Nem akartam. Leültem egy fa tövébe és előhúztam a zsebemből a telefonomat. Megnéztem az instagramot, facebookot, csak azt akartam, hogy gyorsabban teljen az idő. Éppen katenek írtam vissza, mikor valaki hátulról át ugrott. Hunter volt.
-miaszar? -reagáltam röhögve.
-Hol voltál eddig te gyerek?! Téged kerestelek. -kérdezte
-Hát Jacobbal sétáltam aztán lerázott és most itt vagyok.
-Nem rázott le. Szerintem-halkult el a végére
-haha. Na de honnan tudtad, hogy itt vagyok?
-csak sétáltam vissza a kocsihoz, es láttalak. De tökre paráztam, hogy nem te vagy az. Gondold el. Át ugrok egy random lányt. Milyen hülyének gondoltak már volna. Na de megyek vissza a kocsihoz, mer hív a szükség-majd el sétált. Vissza ültem, de mire vissza ültem, mellettem találtam Jacobot.
-Hova rohantál? -Kérdezte
-Hogy, hogy hová? Leráztál mint egy idegent.
-oda mentem Cameronhoz, mert láttam, hogy az én sapkámban van. Aztán mire mentem volna vissza hozzád, eltüntél.
-basszus. Bocsi.. Tökre túlreagáltam. Csak, tudod, azt hittem szégyenlsz.. -majd tekintetemet a földre szegeztem.
-miért lennél te nekem ciki? -fel emelte az arcom, majd felállt. Én ugyanúgy tettem.
-mégegyszer bocsi. Akkor mehetünk vissza. -mosolyogtam.
-várj még. -húzott vissza. -tudtad, hogyha az első csók egy fa alatt történik, az szerencsét hoz?
-Ohm.. Nem? -kérdeztem,de már a száját a számra helyezte és megtörtént. Az első csókom. Vagyis az első olyan csokom, ami olyannal van akit igazán szeretek.