Véletlen Találkozás [Jacob Sartorius Fanfiction]

13.rész

-Miaz?-kérdezte anya mikor meglátott-hogy hogy idejöttel? Miért nem vagy a fiúkkal?
-Ahj anya..-sétáltam oda hozza, majd leültem melle és fejem a vállára hajtottam.-Ma Jacob megcsokolt és azt szeretne ha a barátnője lennek..
-Drágám! Dehát ez szuper!! És leszel?
-Már úgymond igent mondtam neki, de közbe mégsem... mert nem tudom mit érzek. Mármint szeretem és vele szeretnek lenni, de a sok rajongó... most is azért jöttem be mert már Bem bírtam... tudod higy féltékeny típus vagyok, és amikor már a 100. Lánnyal ölelkezik, puszilkoduk borzasztó...
-megtudlak érteni... Mármint nem teljesen, de azért közbe mégis...
-Anya... Most mit csináljak?-kerdeztem kétségbeesetten
-Amit a legjobbnak látsz...
-Hat köszönöm ezzel sokra jutottam.. de most tényleg. Te mit tennél?
-Hat én talán beszélnek vele.. hogy neked ez így nem megy stb... De most menjunk vissza, mert 10 perc múlva vége és mennünk kell tovább.
-Oke. Talán beszélni fogok vele.-dehogy fogok. De én ezt akkor sem bírom. Ez így nem állapot. Valamit ki kell találnom..
  Beértünk a terembe. Márcsak néhányan voltak, ami csak annyi, higy 50 felett de 150 alatt. A biztonsági örök már sürgettek a fiukat, mi anyaval meg addig leültünk. Kicsit tovább húzódott a dolog. Egy fel órával tovább voltunk ott, ami várható volt. Aztán a fiúknak meg volt egy órájuk átöltözni és utána mentünk is a kocsihoz. A következő állomás London lesz, ugyanis most egy Europia körút következik. Elég hosszú innen oda az út, ezért többször fogunk megállni akar több napra várost nezni stb. Azaz egy óra hamar letelt. Én tudtam alatta gondolkodni is. És hat arra jutottam, hogy várok meg. Hiszen lehet, hogy úgymond bele kell jönnöm ebbe az egészbe, tehát pár alkalom múlva már teljesen simán fognak menni a dolgok és megtudom érteni, hogy a többi lany csak rajongo és 7billio ember közül én vagyok a barátnője, nem pedig más.