Véletlen Találkozás [Jacob Sartorius Fanfiction]

2.rész

A reptétig síri csöndbem voltam, nehogy megint leégessem magam. hátul a fiúk szelfiztek majd musical.lyt csináltak. Én néha rápillantottam a telómra, de semmit sem kaptam. Végre megérkeztünk.
-Gyerekek! Szálljunk ki!-csapott össze a két kezével Nash. Kiszálltunk az autóból, ki vettük a cuccunkat és elindultunk úti célunkhoz. Én hátul mentem egyedül. Persze nem sokáig.
-Nem válaszoltál a kérdésemre.-lépett oda hozzám Jacob.
-milyen kérdésedre? -forgattam meg a fejem.
-Arra, hogy szerinted aranyos vagyok-e?..
-Ezt most komolyan kérdezed?-nevetem fel kínosan.
-Aha... -én erre, csam előre siettem a többiekhez, hisz erre nem lehet jól válaszolni. Ha igent mondok szerelmes vagykk belé, de ha nemet, akkor megsértődik...
-Na? Jófej gyerek? -lökött meg Aaron.
-nagyon! -nevettem. -még nem is ismerem.
-hát akkor mire vársz? Ismerd meg!
-jajj... ne fárassz már Aaron!-boxoltam bele a karjába.
-gyertek! A táskákat rakjátok ide! -szólt anyu.
-oké. -mentünk oda egyszerre. Felraktuk a szalagra Csomagunk és már fel is száltunk a repülőre.
-Hol a jegyetek? -nézett hátra anya.
-itt!-majd mindenki felmutatta. Az enyém Jacob mellé szólt... szuper... tuti végig ezzel a kérdésével fog fárasztani, hogy szerintem aranyos-e. Leültünk a helyünkre. Én Jacob és Cameron közé ültem. Az út elején Cammel beszélgettem. Majd megfordultam a többiekkel is váltani néhány szót. A túl oldalról már szinte mindenki aludt. Jacob is. Jobban szemügyre vettem. Olyan aranyos arca van. És a fülei is annyira aranyosak. Elég feltünően bámultam, mikor Cameron megrázta a vállam.
-na ilyen feltünően!! A végén még arra kel, hogy valaki bele liheg az arcába. -suttogta, miközben elnevette magát.
-nem is nézem... -mosolyogtam.
-láttam!
-nagyon feltűnő vagyok? -szorítottam össze a fogam és néztem cameronra.
-csak egy picit. -hallottam a hátam mögül. Bakker. Nash mindent hallott. És ami neki titok, az másnap kint van minden közösségi oldalon.
-nash! Kérlek erről kuss!-tartottam szám elé az ujjam.
-jó jó.. nyugi..
-esküdj meg! Mégis a húgod vagyok!
-jó! Nyugalom te szar!
-Nash kérlek! Én se mondtam el a te titkod senkinek!
-tudom! És ezt én sem fogom nyugi!-én erre csak bologattam és vissza fordultam Cameron felé.
-milyen titkot Nashról? -nevetett.
-csss! -fogtam be a száját. -a többiek alszanak.
-mmmhmhm.-mormogott. Én elvettem onnan a kezem.-legközelebb leharapom! -mondta mosolyogva, majd az ablak felé fordult és elaludt. Én is így tettem. Csak Jacob felé fordultam és úgy aludtam. Nem ismerem, de eléggé bejön nekem ez a gyerek...

Anya keltett.

-Em. Merre van a mosdó? -guggolt le az ülésem elé.

-Öhm.. Fogalmam sincs. Én is most utazok itt először. És most hagyj aludni.-Majd elfordultam a másik irányba és vissza aludtam. Szegény anya, de fél álomba kinek jut eszébe hogy hol van a mosdó? Na mindegy is. Én szép nyugodtan vissza aludtam. De pár perc múlva Cameron horkolására keltem.

-AHJ!!EZ NEM LEHET IGAZ!!-Gondoltam magamba, miközben megfordultam, hátha úgy jobb lesz. A másik oldalamon Jacob tágra nyílt szemekkel a fölét fogdosta.

-Bökd már meg, hogy hagyja abba megörülök!!-Mondta. Én erre csak elmosolyodtam.

-Dehogy bököm. Hagy aludjon már szegény!

-Te mindig ilyen jótét lélek vagy? -Röhögött fel, de olyan hangosan, hogy befogtam a száját.

-Nem, csak ha kell és csönd.-Majd szép lassan leemeltem a kezem.-Fhuj bakker!! Te megnyaltad?-Nevettem én is fel. Ő is bosszúból a szám elé tette a kezem. Majd ő is leemelte. Én beletöröltem nyálas kezem a pólójába

-Most pedig bökd meg a horkoló királyt és aludjunk.-Mosolygott. Olyan aranyos mosolya van! Nem tudtam neki ellenállni ezért megbökdöstem Camet.

-Khr mivan? -ült fel székében.

-Olyan hangosan horkolsz!! Csönd legyen már!-Csaptam a lábára viccből.

-A horkolásomat nem én irányítom. Jön amikor jönnie kell! De akkor megvárom amíg elalszotok és utána én oké?

-KÖSZI! -hallottam a hátam mögül. Ezek szerint mindenki fent volt. Hátra néztem és még anya is ott nevetett.

-Tényleg ilyen hangosan horkolok?

-Igen!-vágta rá mindenki egyszerre.

-Hát ezek után én már biztos nem fogok vissza aludni! Megbántottatok!-Vágta be a durcit Cameron.

-Jajj te szegény. Na mindenki fekszik ,alszik.-Utasított Nash és ő is lefeküdt az ülésére. Mindenki 5 perc alatt elaludt kivéve én. Már nem voltam álmos. Elővettem a telómat a zsebemből és elhatároztam, hogy lövök néhány szelfit. Magamról, majd lefotózom a fiúkat és azzal fogom őket csesztetni. De mikor léptem volna be a kamerába, valaki hívott. Ismeretlen szám Felvegyem? Nagyon kíváncsi lány vagyok , így hát felvettem

-Hahó! Ki az? Miben tudok segíteni?-Szóltam bele a kagylóba.

-Emlékszel még rám Emese?

-Elnézést, de kivel beszélek?!

-Hayes vagyok.

-Hayes ki?

-Grier. Nem emlékszel? A bátyád vagyok.

-Kérlek tartsd.-Mondtam, majd elindultam Nash felé.-Nash!-Böktem meg a vállát.

-Mivan tökmag?-Nézett rám full álmos tekinettel.

-Ismersz valami Hayes Griert? Itt van a telefonba és azt mondja, hogy a bátyám...-Nash tekintete eléggé megugrott.

-Ide adod a telefont?-Nyújtotta a kezét.

-Persze .-adtam oda neki.