Véletlen Találkozás [Jacob Sartorius Fanfiction]

5.rész

Cameron és Shawn volt. Nem akartam ugyan azt elkövetni mint Hunternél, ezért a nevüket nem mondtam hangosan.
-fiúk! -rohantam feléjük a könnyeimet törölgetve.
-Kislány! Anyádra a szívbajt hoztad! És ránk is.-kapott fel az ölébe Cam. Fordulunk kb 3-at majd le tett a földre. Utána Shawn felé fordultam.
-jajj te gyerek... tudtam hogy lesz veled valami -nevetett fel, majd össze borzolta a hajamat. Őt mégcsak pár órája ismerem, ezért tök logikus volt, hogy nrm öleltem meg. Igaz Jacobot is, de hát na... azért akkor annyira féltem, hogy az első hajléktalant ia megöleltem volna aki felém jön.
-Anya és Nash hol van?-kérdeztem össze font karral.
-hívtuk őket, hogy jöjjenek ide. Gondolom még úton vannak.-nyugtatott meg Cam. Én csak bologattam. Shawn olyan hangosan felnevetett, igaz nem tudtam miért, de aztán rájöttem. Cameron is röhögött. Össze vissza forgattam a fejem, hogy mi lehet olyan vicces, de hátra fordultam és láttam, ahogyan Hunter kikászálódik a lány tömegből, pólója szinte le volt róla rángatva és mint egy migráns zombi, úgy kászálódott ki a tömegből.
-mivan veled tesó? Elkaptak a lányok? -nevetett Jacob.
-jajj Sartirius olyan vicces vagy. -majd egy suhintással levette róla a sapkáját és nap szemüvegét. Szegény Jacob azt se tudja hova szarjon, mer minden lány a telojával és tábláival indult felé. Cameron és Shawn már szinte a földön fetrengve nevetett.
-fiúk! Milyen gonoszok vagytok már! -húztam föl a földről a fiúkat.
-nézz csak rájuk -mutatott Shawn a pólóját vizsgáló Hunterre és a szelfizgető Jacobra. -Na mind egy is. Itt a család! -intett hátra a fejével a könnyeit törölgetve.
-Anya!!! -kiáltottam felé és egyből elkezdtem rohanni.
-Emese!-integetett anya. Oda rohantam hozzá és megöleltem.-a szíbajt hoztad ránk. -szorított össze.
-nem direkt volt. Tudod, hogy nem tudok jól ki igazodni Ismeretlen helyeken... -mosolyogtam.-Nash hol van?-mondtam kicsit halkabban, a lányok miatt.
-mögöttem. -állt félre anyu.
-Édes drága bátyám! -nevettem és indultam el felé.
-hugocskám. Ha miattad késünk, kibelezlek.-majd egy pacsit adott.
-hol a cuccom?-néztem a hátam mögé.
-öhm... anya.... te hoztad a cuccot?-nyitotta ki méteresre a szemeit.
-basszus!-kapott a szája elé.
-Gyerekek! Hol a cuccom?!-ilyedtem meg.
-a repülőn maradt....
-mivan?! És most is ott van?! Hogy hagyhattátok ott?!-húztam föl magam.
-Már tuti nincs ott.-lépett előre Cam.
-Akkor hol keressük?! -kérdeztem.
-Pl a hátam mögött! -csapott össze Cameronnal Nash.
-a nénikéteket!-löktem meg a vállukat.
-Azt az arcot látnod kellett volna, amilyet vágtál.-telepedett rá a vállamra shawn.
-ó.. igazán? -és Hunter ötletet lopva, levettem a "védő felszerelés"üket.-áááá! Cameron, Shawn és bocsi de te ki is vagy? Ja tényleg Nash! A Magcon boy!! Lányok úristen! Áááá -kiáltottam fel. Erre Jacobrol leszállva a lányok nomád életmódot folytatva, át jöttek a többi fiúhoz. Anya a fejét fogva próbálta őket kimenteni a lányok ragadozó karjaik közül. Én úgy nevettem, hogy a könnyeim potyogtak. Szinte már levegőt sem kaptam. Ami nem volt olyan biztató. A levegő után kapkodtam. Úgy vettem az oxigént, mint aki fulladozik. majd egyszercsak beájultam. Gondolom kifogyott a levegőm....