Elrablóim(L.H.)~BEFEJEZETT!~

IV.

Luke:

2 hét..2 kibaszott hét telt el azóta hogy Clifford előttem erőszakolta meg szegény lányt..2 hete nem láttam a gyönyörű arcát..Állítólag Michael a barátnőjeként mutatja be mindenkinek, és ő meg meg egy apró széltől is megrezzen..Ezt mesélte Calum.2 hete hallom minden este a sikításait.Vagy napközben.Akárhányszor meg akarják tudni a nevét és ő nem mondja el, valamilyen formátumban kap..Hiányzik..

Visszaemlékezés:

-Ó bassza meg..-Mikey feje hátracsuklott és beljebb nyomta magát a lányba.Nem vett levegőt, majd hirtelen a szobát az elélvezés nyögése töltötte be.Nyögés..Inkább ordítás volt.Elhúzódott tőle és elkezdett öltözni.Próbáltam kikerülni Ashton szorításából, de egyre erősebben tartott.A lány felémfordította az arcát.Mindenem megfeszült.Fájdalmas, meggyötört volt az arca.Legszívesebben átvettem volna minden fájdalmát.A szememben könnyek gyűltek össze.Sosem fogom elfelejteni ezt a fájdalmas emléket ahogy így megkínozták miattam..

-Mehetünk-adta az utasítást Michael miután felöltözött

-És vele mi lesz?-kérdezte Ashton

-Ittmarad.Luke-on kivül mindenki láthatja majd.És most végleg elbúcsúzhatsz tőle-ment ki a szobából

Ellenkeztem.Nem akartam magára hagyni.De végül veszítettem.Kikerültem az ajtón..

Visszaemlékezés vége

Ahogy ezekre visszaemlékeztem ismét könnybelábadt a szemem.Legközelebb már csak a hulláját láthatom..Tennem kell valamit.

Ismét egy sikítás.Megrezzentem.Vártam Michael vagy Ashton ordítását.Igen.Már Ashton is használhatja..Pedig ő nem tárgy.Semmi ordítás.Kezdtem pánikolni hogy valami történt..De lehet hogy csak újfajta büntetést találtak ki..Azon kaptam magam hogy már azon az ajtó előtt állok.

Ashton lépett ki néhány perccel később.Ruháján néhol véres foltok voltak, keze viszont teljesen az volt.Nekilöktem teljes erőből a falnak.Nem érdekelt hogy akár jön Michael és megöl.Akkor nem érdekelt.

-Mi a faszt csináltál?!-kiáltottam rá, mire csak meglökött

-Nyugodj már le Hemmings!Csak megtanítottuk a rendre!

-Mégis..Mi?!Megöltétek őt is?!

-Nem.Nem öltük meg.Csak egy kicsit megvagdostuk-vigyorodott el-Michael még bent van, és próbáljuk szóra bírni a lányt, de még mindig nem hajlandó elmondani a nevét..se semmit

-Egyszer az életben hagynátok végre békén..

Michael is kilépett az ajtón, majd becsukta maga után.

-CALUM HOOD TOLD IDE A SEGGED-kiáltott le Michael-Mi most elmegyünk.Ha bármit teszel Hemmings én esküszöm szétszaggatlak..-ezzel elmentek.

Csalódóttan mentem vissza a szobámba.Ismét csak a sírás kerülgetett.Soha ennyit nem sírtam fiú létemre..De fájt hogy azt a lányt, akiért megőrülök bántják..Legszivesebben berontanék a szobába, felkapnám és elvinném jó messzire és együtt alapítunk családot, boldogan élünk..De nem lehet..Meg is ölhetik akkor..És ha elviszem megtalálnak minket..

A lány:

Próbáltak engem szóra bírni.Nem válaszolok nekik.Akár meg is ölhetnek de nem árulok el magamról semmit.Hiányolom Luke-ot..2 hete nem láttam..Egyedüli ember akibe megbízok rajta kívül, az Calum.Neki mindent elmondok.És ő is nekem.Megállapodtunk hogy ő vigyáz rám és beszámol Luke-ról, én meg mesélek magamról de nem mondja el senkinek..

-Au ez fáj..-szisszentem fel mikor elkezdte lefertőtleníteni a sebeimet

-Sajnálom-sóhajtott- Jó mélyen vágtak beléd..

Becsuktam a szemem és bólintottam

-Még mindig nagyon hiányzik?-kérdezte tőlem hirtelen

-Nagyon..-nyögtem ki elfojtott hangon

-Michael és Ashton elmentek.Idehívjam őt?Addig őrködök, és berohanok ha ittvannak

Felcsillant a szemem

-Tényleg megtennéd?

Elmosolyodott és bólintott eggyet

-Természetesen.Valami jót is kell érdemelj-mosolygott és megsimította az arcom majd kiment

Végre ismét láthatom őt..

Luke:

Szobámban gitározgattam mikor Calum dugta be a fejét.

-Gyere velem-mondta és már el is tűnt.

Zavartan néztem, majd letettem a gitárt és elindultam utána.Bevezetett abba a szobába ahol a lány van.

Ő még nem nézett rám.Valószínüleg nem hallotta hogy itt vagyunk.Calum bíztatóan rátette a kezét a vállamra

-Őrködök-mosolygott és lement a bejárati ajtóhoz.Soha nem éreztem ennél nagyobb boldogságot.Végre láthatom őt

Odasétáltam elé, és leguggoltam.Ujjaimmal az álla alá nyúltam, mire megrezzent.Igaza volt Calum-nak.Kissé szomorúan mosolyogtam, majd magam felé fordítottam a fejét.

Szemei könnyekkel volt tele.Kezembe vettem az arcát és bíztatóan rámosolyogtam.Megdermedve figyelt engem.

-Szia szépségem-suttogtam neki mosolyogva és finoman magamhoz öleltem-Végre láthatlak.Kitalálunk valamit Calum-mal hogy véget érjen ez a szenvedés..Rendben?-mondtam könnyekkel küzködve.

Kezeim közt volt végre az a lány akit mindennél jobban szeretek.Kiélvezek minden együtt töltött pillanatot mielőtt visszajönnének.

Még mindig megdermedve volt a karjaim közt.Simogattam a hátát megnyugvás képp.Semmi javulás.

Elengedtem és ő egyből lehajtotta a fejét.De nem hagytam magam.Muszáj ezt megtennem.Így felemeltem óvatosan az állát és rátapasztottam az ajkamat az övére.