Elrablóim(L.H.)~BEFEJEZETT!~

IX.

Jenna:

Másnap reggel, mikor kinyitottam a szemem, Luke helyét üresnek láttam.Kicsit csalódottan ültem fel, majd lassan kikászálódtam az ágyból és felöltöztem.Ezek után lementem a konyhába.Sehol senki.Ismét csalódottan zuhantam a konyhapulti székre, majd megláttam egy cetlit amig azonnal felvettem és elolvastam

Jenna

Luke és én néhány órára elmentünk.Bezártunk mindent így nem tudnak rádtámadni.A kaja a hűtőben.Egyél kérlek.Nem akarjuk hogy bajod legyen.Sietünk haza, vigyázz magadra és semmilyen őrüktséget ne csinálj!

Calum xX

Visszatettem a pultra a cetlit majd felvonultam a szobámba.Nem vagyok éhes.Tudom rossz hogy ezt teszem, hogy így átverem azzal hogy azt mondom nekik "Ettem, és tele vagyok".De nem bírtam egy falatot se enni.Úgy kellett nekik mindig rámszólni vagy ők, vagyis inkább Luke, etettek.

Kifeküdtem az ágyon és a plafont kezdtem el bámulni.Hirtelen bealudtam.Nem akartam, meg nem is voltam fáradt.De elnyomott az álom.

Arra keltem fel hogy valaki nagyon dürömböl az ajtón.Összerezzentem.Amint meghallottam hogy betört az ajtó és nem nyugodt léptekkel közelítettek a lépcsőn, egyből felpattantam és bebújtam a gardróbba.

Luke:

Calum-mal sikeresen késő délutánig húztuk a keresgélést.Már morcos voltam, hiszen Jenna-val akartam tölteni a napját.

-A kurva életbe már..-szidtam mindent , legalább százszor hazafelé vezetve

-Luke nyugalom.Elhiszem hogy nem így tervezted, de te voltál finnyás valljuk be-nevetett halkan Calum

-Pofa be.Azt akarom hogy tökéletes legyen..

-Nem vetted észre, hogy neki már az tökéletes hogyha mellette vagy?

-De..A tökéletesebbnél és tökéletesebbre akarom csinálni.Szeretném tudatni vele mennyire szeretem és hogy mennyire fontos nekem és..-közbevágott

-Luke!Baj van!-mutatott a házra miközben felparkoltam a felhajtóra

Itt kezdtem el mindent sorjába szidni.Tudtam hogy sietnünk kell.Éreztem hogy baj van.A ház ajtaja szétverve, a virágok szétdobálva.Kipattantam a járműből és befutottam a házba.Minden összetörve.Sejtésem volt hogy nem Jenna csinálta.Jenna.Basszus, Michael ha hozzáértél megdöglessz.

-Jenna!-kiáltottam fel.Semmi válasz.Eközben Calum is mellém ért.

Körbefutottam lent.Nem volt.Felfutottam és egyből a szobája felé vettem az irányt.Feltéptem az ajtaját és szinte beestem.Ott ült feszülten az ágyán.Odarohantam hozzá, és szinte letepertem az ágyra öleléssel.

-Jól vagy?Minden rendben?Mi történt?-szorítottam magamhoz

Nem válaszolt.Éreztem hogy komolyabb baj volt.És jól éreztem.Michael, és mellette Ashton lépett ki a fürdőszobából.

-Csakhogy megtaláltunk titeket-nevetett gúnyosan Mike

Jenna szorosan hozzámbújt és reszketett.

-Jobb lesz ha elmentek-lépett be Calum

Michael odaszaladt Calum-hoz és letiporta a földre.Addig ütötte amíg el nem ájult.Eközben Ashton próbálta Jenna-t kirángatni a kezeim közül.Végül ő győzött.Nála volt a szerelmem aki ismét hangos zokogásba tört ki.Pedig már kezdett javulni a helyzet..

-Kussolj már te ribanc-förmedt rá Ashton.

Jenna elhallgatott.Már csak halkan sírt.Közben megállíthatatlanul remegett.Felpattantam, de Mike visszajött és visszanyomott az ágyra.