Kalifornia: A fogadás pokoli utóíze | Cameron Dallas | Befejezett

9.

Miután kiderült, hogy a pompon lányok nem is olyan kegyetlen dögök, mint aminek a legtöbben gondolják, hamar egy hullámhosszon voltunk. Mondhatni "beléptem" a klikkjükbe. Ezáltal újabb okot kaptam, hogy megbámuljanak a folyósokon, mint valami bazári majmot.

A hetedik órám után, egyenesen a pálya felé vettem az irányt, ahol a pompon lányok és a focisták edzése folyt. Valahol a lelátó ötödik sorában ültem le. Körülbelül fél óra után - szerencsétlenségem miatt, - Cameron észrevett, ahogy az edzésüket bámultam. Két kezével szívet formált, majd lég puszikat küldött. Felvontam a szemöldökömet, majd szív helyett nemes egyszerűséggel bemutattam neki. Felröhögött, majd oda kiáltott nekem.

- Én is így szeretlek - csinált tölcsért a kezeiből. Mosolyogtam egy sort, s utána a mobiltelefonomnak szenteltem a figyelmemet.

Nagyjából másfél óra után a lányok oda jöttek, hogy átöltöznek és indulhatunk. Tori kocsijával mentünk, ez által ő vezetett a plázáig.

Életemben nem voltam még ilyen sokat boltokban, vagy egyáltalán bevásárlóközpontban. Boltról boltra járkáltunk, mindenki próbált mindenfajta ruhát, persze emiatt elment egy csomó idő. A többiek szerint megérte, mert gyönyörű szerzeményekre tettünk szert a Forever21-ba. Mikor már vagy tíz táska volt a kezünkben személyenként, Sarah javaslatára beültünk az egyik salátabárba.Így hát Sarah-val Salátabár asztal keresésére indultunk, ahol mindegyikünk hátsója és ruhás szatyra elfér.

- Szereted Cameront? - kérdezte hirtelen Sarah.

- Sarah, ne mondd el senkinek se, de nem vagyunk együtt igazából - nyögtem ki egy épkézláb mondatot.

- Tudom - vont vállat. - Megismétlem. Szereted Cameront?

- Igazából? Gyűlölöm teljes szívemből. Embert szerintem, életem során ennyire nem utáltam.

- Mi jut eszedbe, ha rá nézel? - mosolyodott el mintsem törődve előző kijelentésemmel.

- Egoista, bunkó, önimádó, dögös, beképzelt focista - mondtam, ami rögtön eszembe jutott a „Cameron" név hallatán.

- Még, hogy utálod - horkantott fel. - Ha dögösnek tartod, nem utálhatod szivi. Jól hazudsz magadnak.

Vállat vontam, majd leültem az egyik hatszemélyes asztalhoz és mivel csak öten voltunk egy széken a táskák voltak. A lányok pár percen belül meg is érkeztek egy halom kajával. Minden, ami szénhidrát mentes, és nem hizlal. Nyami.

Fél órán át alig nyúltunk a kajánkhoz, mivel mindenkit lefoglalt a mélyen folyó beszélgetésünk. A "Cameron és Mercedes" téma persze, hogy felmerült.

- És Mercedes... Cam milyen Ott? - villantott egy pimasz mosolyt Tori.

- Hol ott? - vontam fel a szemöldökömet zavartan.

- Az ágyban - vont vállat Tori, miközben kortyolt egyet a kólájából.

A falat megakadt a torkomon, a szemeim csészealj nagyságúra nőttek. Lesokkolódtam. De a legnagyobb meglepetés csak utána jött.

- Sziasztok, lányok - köszönt először Cameron, majd a többi focista srác is. Cam oda jött hozzám és egy lágy puszit nyomott az arcomra, s a mögöttünk lévő asztaltól egy székez húzott mellém. - Mi a téma?

- Hogy milyen veled a... Khm... Érted - motyogtam halkan.

- Ti komolyan arról beszélgetettek... - tette volna fel a kérdést, de befogtam a száját, még mi előtt meghallották volna a többiek. Cameron megnyalta a kezemet.

- Te most megnyaltad a kezemet? Bunkó - néztem a kezemre, amin ott ''csillogott'' a kamu pasim nyála. Mivel ott ült mellettem nemes egyszerűséggel belekentem a srác sötétkék pólójába.

- Mercedes! Mi a szent szart csinálsz?

- Megérdemelted Cameron. Nagyon is - mondtam dühösen.

- Mégis miért is? - tetette a hülyét.

- Jól tudod te azt - suttogtam idegesen.

- Bocsi, hogy megzavarom a bájcsevejt, de Mer, még mindig nem kaptam választ a kérdésemre - hörpintett fel még egy korty kólát és kíváncsian nézett ránk.

Félve Cameronra pillantottam, aki picit feszülten ült, de megint adta lazát. A látszat, ami olyan fontos.

- Tori, attól még, hogy jártunk egy ideig, nem rendelkezel azzal a joggal, hogy a párkapcsolati életembe betekintést nyerhess - karolta át a szék támlája felett a vállam Cameron.

- Ezek szerint le - villantott egy „beigazolódott az elméletem" vigyort.

- Toronto kussoljál már be! Pillanatnyilag senkit se érdekelsz - hangoztatta Matthew, aki kivételesen nem a bunkók táborát erősítette. Tori csak fújtatott egyet, majd keresztbe font kézzel, megforgatta szemeit.

- Ki kell mennem a mosdóba. Cam gyere, kísérj el - fogtam meg alkarját és szinte magam után rántottam a srácot.

- Ha még nem, akkor most... - hallottam meg újra Tori hangját. Az asztalnál ülök egyszerre csitították el.

Idegesen húztam magam után a srácot, majd az első kisebb folyosó szerű beugrónál meglöktem.

- Ez mégis mi volt?! - vontam kérdőre.

- A szín tiszta igazság - közölte. - Várjunk csak...

- Cameron, nem vagyok jó kedvemben. Pillanatnyilag legalábbis.

- Te féltékeny vagy - húzta féloldalas mosolyra a száját.

- Ugyan mégis kire? - pillantottam körül zavartan.

- Torira - vigyorgott továbbra is.

- Cameron. Egyrészt nincs kire féltékenyre lennem, mert még mindig nem vagyok a barátnőd.

- Meglátjuk, Mer. Tudod, messze van még a tanév vége...